Boconádot 1715-től a 19.század II. feléig 2 család: az Almásy és a Szeleczky birtokolta. Szeleczky Márton tábornok, Pest megye alispánja – huszár kapitányként részt vett a II. Rákóczi féle szabadságharcban a labancok oldalán- 1715-ben királyi adományként szerzett jogot a boconádi több ezer hektáros birtokra. III. Károly királyi ajándékként Alberti pusztát is neki adta, ahova 20 katolikus boconádit telepített le.
Szeleczky Márton magtalan lévén boconádi javait 1741-ben testvére két fiára: Imrére és Sámuelre hagyta. Szeleczky Imrének volt a fia azon Szeleczky II. Márton, aki nevét műemléki kastély és templom építésével örökítette meg. Szeleczky de Szelec et Boconád Márton II 1717-1721. –ig pest vármegye alispánja, majd Országgyűlési képviselője. 1727. október 22-én bárói méltóságot kapott feleségével egyetemben, 1730-ban már királyi táblabíró. Boconádi birtokán 1760-ban kastélyt építetett. Annak építésével a Rómában dolgozó, Luganói származású Quadri Kristóf gyöngyösi kőművest bízta meg.
Az öt holdas kertben álló U alakú építmény a barokk építészet remekműve a mai napig. Az előcsarnokban látható faliképek a négy évszakról, valamint a kocsi aláhajtó csehsüveg boltozatos mennyezetén lévő rokokó festmény valószínűleg Heller Jakab gyöngyösi festő remekművei. Szeleczky II. Mártonnak 1798-ban bekövetkezett halála után birtokát Szeleczky III. Márton örökölte, s lósport iránti hódolatául építetett lovardát a kastély déli oldalán. Szeleczky III. Márton 1818-ban bekövetkezett halálát követően, özvegye, Gosztonyi Apollónia lett a kastély tulajdonosa.
Gosztonyi Apollónia 1847-es végrendeletében a testvéreit: Gosztonyi Antalt és Alajost tette örököséül. A Gosztonyiak majd egy évszázadon át éltek Boconádon. A családfő 3 fia közül Kálmánnak Ötödrészt, Andornak Alatkát, Sándor fiának a boconádi birtokát adományozta. Gosztonyi Sándor ősei munkáját folytatta földjein. Felesége, akit a köznép „Méltónak” tisztelt, svájci származása ellenére jól beszélte a magyart, sokat volt cselédjei között. Egyszerű életet éltek. Három gyermeküket fogadott nevelők tanították. A családból Kálmán nem nősült meg. Andornak és Sándornak is 2 fiú és 1 leány gyermeke született. Gosztonyi Sándor és családja a II. világháború vége közeledtével elhagyta Boconádot, és az országot is.
A Gosztonyi família tagjai később a világ különböző tájain találtak otthonra. Időnként hazalátogatnak Boconádra, Piroska nénihez egy jó kakaspörköltre s emlékezni. Néhány éve hozták haza, s a római katolikus templom kriptájában helyezték örök nyugovóra Gosztonyi Apollónia földi maradványát. A kastély értékeit a II. világháború alatt illetéktelenek széthordták. Később a Gépállomás, a Termelőszövetkezet használata alatt állapota tovább romlott. A 70-es években az északi szárnyából óvodát alakítottak ki.
A 80-as években állami pénzekből felújították a a kastély tetőzetét , déli szárnyából iskolai tantermeket építettek ki. A főépület restaurálására viszont forrás-hiány miatt már nem került sor, pedig az abban lévő helyiségek ma is oktatási célokat szolgálnak.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Szeleczky Márton magtalan lévén boconádi javait 1741-ben testvére két fiára: Imrére és Sámuelre hagyta. Szeleczky Imrének volt a fia azon Szeleczky II. Márton, aki nevét műemléki kastély és templom építésével örökítette meg. Szeleczky de Szelec et Boconád Márton II 1717-1721. –ig pest vármegye alispánja, majd Országgyűlési képviselője. 1727. október 22-én bárói méltóságot kapott feleségével egyetemben, 1730-ban már királyi táblabíró. Boconádi birtokán 1760-ban kastélyt építetett. Annak építésével a Rómában dolgozó, Luganói származású Quadri Kristóf gyöngyösi kőművest bízta meg.
Az öt holdas kertben álló U alakú építmény a barokk építészet remekműve a mai napig. Az előcsarnokban látható faliképek a négy évszakról, valamint a kocsi aláhajtó csehsüveg boltozatos mennyezetén lévő rokokó festmény valószínűleg Heller Jakab gyöngyösi festő remekművei. Szeleczky II. Mártonnak 1798-ban bekövetkezett halála után birtokát Szeleczky III. Márton örökölte, s lósport iránti hódolatául építetett lovardát a kastély déli oldalán. Szeleczky III. Márton 1818-ban bekövetkezett halálát követően, özvegye, Gosztonyi Apollónia lett a kastély tulajdonosa.
Gosztonyi Apollónia 1847-es végrendeletében a testvéreit: Gosztonyi Antalt és Alajost tette örököséül. A Gosztonyiak majd egy évszázadon át éltek Boconádon. A családfő 3 fia közül Kálmánnak Ötödrészt, Andornak Alatkát, Sándor fiának a boconádi birtokát adományozta. Gosztonyi Sándor ősei munkáját folytatta földjein. Felesége, akit a köznép „Méltónak” tisztelt, svájci származása ellenére jól beszélte a magyart, sokat volt cselédjei között. Egyszerű életet éltek. Három gyermeküket fogadott nevelők tanították. A családból Kálmán nem nősült meg. Andornak és Sándornak is 2 fiú és 1 leány gyermeke született. Gosztonyi Sándor és családja a II. világháború vége közeledtével elhagyta Boconádot, és az országot is.
A Gosztonyi família tagjai később a világ különböző tájain találtak otthonra. Időnként hazalátogatnak Boconádra, Piroska nénihez egy jó kakaspörköltre s emlékezni. Néhány éve hozták haza, s a római katolikus templom kriptájában helyezték örök nyugovóra Gosztonyi Apollónia földi maradványát. A kastély értékeit a II. világháború alatt illetéktelenek széthordták. Később a Gépállomás, a Termelőszövetkezet használata alatt állapota tovább romlott. A 70-es években az északi szárnyából óvodát alakítottak ki.
A 80-as években állami pénzekből felújították a a kastély tetőzetét , déli szárnyából iskolai tantermeket építettek ki. A főépület restaurálására viszont forrás-hiány miatt már nem került sor, pedig az abban lévő helyiségek ma is oktatási célokat szolgálnak.