A berzencei birtokot az addig 1757-től birtokló Niczkyektől vásárolta meg Festetics László 1835-ben. Nem csak a sűrű tölgyesek és bükkösök miatt, hanem gazdag élővilága miatt, a vadászok számára is kedvelt terület volt. S ez volt az oka annak is, hogy a Festeticsek 162.000. holdas uradalmának a legértékesebb birtokai között tartották nyilván. A keszthelyi örökség Festetics Lászlóról legidősebb fiára I.Taszilóra szállt. Azonban ő lemondott az őt illető jussról öccse II. György javára. Mivel Berzence vadban bővelkedő környék volt, ő egy vadászkastély építésébe fogott. Az épület 1846-1848 között klasszicista stílusban épült fel. 1883-ban halála után fiáé, II.Taszilóé lett a birtok. Amikor a főurak Berzencén tartózkodtak, lobogójuk a kastély csúcsán lengett. Tasziló 1933-ban bekövetkezett halála után fia III. György (1882-1941) örökli az uradalmat. Őt fia IV.György (1940-) követte volna, de ezt a háború utáni államosítások miatt aligha tehette meg. Még gyermekként a "kis herceg" együtt járt iskolába a berzencei gyerekekkel. Az uradalmat egyéb örökös híján ezután a háború végig a család valamelyik tagja irányíthatta. György herceg még ma is él. Néha visszalátogat ősei birtokára.
Visszatérve a kastélyhoz, a szobák berendezési tárgyai pompázatos látványt nyújtottak. A termek falain Pausinger-féle, a vadászatot és erdőrészleteket megörökítő hatalmas festmények függtek. A vadászkastély elgedhetetlen tartozékaként a folyosókat, de a termeket is szarvasok, dámvadak és egyéb állatok trófeái díszítették. A nevezetes épülethez társuló szép és ízléses gazdasági és tiszti épületek, istállók, a hatalmas vadaskert és a gyönyörű park egy virágzó főúri udvarház képét mutatták. Saját áramellátása volt, amit külön egy generátorházban fejlesztettek és akkumlátorokban tároltak. Az uradalomhoz tartoztak a falut szegélyező szántóföldek, legelők, kaszálók, de még szőlőskertek is. A bort helyben készítették és a kastély inpozáns pincéjében tárolták. Cselédek hada szolgálta birtokost, akik cselédházakban laktak és munkájukért cserébe tisztes ellátásban részesültek. A kastélynak számtalan szobája volt, ahol a sikeres vadászatok után elszállásolták a bécsi és pesti arisztokráciát. A kastélyba látogató sok prominens vendég közül Rudolf trónörökös is itt tartózkodott egy vadászat erejéig. 1887. áprilisában a 3600 lelket számláló Berzence valóságos díszbe öltözött. A Nagyatád felől négylovas hintón érkező királyi vendéget 30 fős vörös mellénybe és világoskék dolmányba öltözött bandérium kísérte. A kastély bejáratában díszruhába öltözött huszárok és ünnepi bőgatyás helybéliek nagy éljenzéssel fogadták. A trónörökös fiatalos lendülettel ugrott le a hintóról és szép magyarsággal köszönte meg a szíves fogadtatást. Több napon át községünk díszvendége volt. A nevezetes áprilisi vadászaton 32 őzbakot lőttek, majd a búcsúvacsorán Kótyi Józsi, a híres csurgói cigányprímás húzta a talpalávalót.
A kastélypark a főtiszti "Kis kastéllyal" egy egységet alkotott. A főbejárat a mai iskola felől volt megközelíthető. Csodálatos fasor vezetett a bejáratig. A herceget és vendégeit a személyzet tagjai felsorakozva fogadták. Néhány, a kastélyhoz köthető személy közt megemlítem Dr. Gócza Imre ügyvédet, aki máig az egyetlen könyvet írta Berzence történetéről a Festetics család támogatásával végezte el a jogi egyetemet, és már diák korában a kastélyban lakott azzal a feladattal megbízva, hogy rendszerezze az irattárat és levéltárat, valamint lássa el a a nyári vakációban a könyvtárosi munkakört.
1945-ben a Berzencét megszálló bolgár hadsereg katonái asszisztálása mellett sajnos a helybéliek barbár módon megsemmisítették a vadászkastélyban levő igen értékes irattárat, levéltárat, könyvtárat. A szép bútorzatot, képeket széthordták, amit nem tudtak elvinni azt tönkretették. Így semmisültek meg a hatalmas falitükrök, falikárpitok. A berendezési tárgyak még sokáig fellelhetők voltak a falusi portákon a szobák bútorai közt. A háború alatt hadikórházként utána iskolaként működött. 1956-ig határőr laktanya volt, később pszichiátriai intézményként funkcionált, amitől teljesen elvesztette eredeti állapotát.
A romboló állagmegóvás rovására írhatók, hogy eltűntek a tetődíszek, a gyönyörő vadszőlővel befuttatott pergola a zsalugáteres ablakok, a díszes park. Jelenleg kiürítve, sorsára vár.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Visszatérve a kastélyhoz, a szobák berendezési tárgyai pompázatos látványt nyújtottak. A termek falain Pausinger-féle, a vadászatot és erdőrészleteket megörökítő hatalmas festmények függtek. A vadászkastély elgedhetetlen tartozékaként a folyosókat, de a termeket is szarvasok, dámvadak és egyéb állatok trófeái díszítették. A nevezetes épülethez társuló szép és ízléses gazdasági és tiszti épületek, istállók, a hatalmas vadaskert és a gyönyörű park egy virágzó főúri udvarház képét mutatták. Saját áramellátása volt, amit külön egy generátorházban fejlesztettek és akkumlátorokban tároltak. Az uradalomhoz tartoztak a falut szegélyező szántóföldek, legelők, kaszálók, de még szőlőskertek is. A bort helyben készítették és a kastély inpozáns pincéjében tárolták. Cselédek hada szolgálta birtokost, akik cselédházakban laktak és munkájukért cserébe tisztes ellátásban részesültek. A kastélynak számtalan szobája volt, ahol a sikeres vadászatok után elszállásolták a bécsi és pesti arisztokráciát. A kastélyba látogató sok prominens vendég közül Rudolf trónörökös is itt tartózkodott egy vadászat erejéig. 1887. áprilisában a 3600 lelket számláló Berzence valóságos díszbe öltözött. A Nagyatád felől négylovas hintón érkező királyi vendéget 30 fős vörös mellénybe és világoskék dolmányba öltözött bandérium kísérte. A kastély bejáratában díszruhába öltözött huszárok és ünnepi bőgatyás helybéliek nagy éljenzéssel fogadták. A trónörökös fiatalos lendülettel ugrott le a hintóról és szép magyarsággal köszönte meg a szíves fogadtatást. Több napon át községünk díszvendége volt. A nevezetes áprilisi vadászaton 32 őzbakot lőttek, majd a búcsúvacsorán Kótyi Józsi, a híres csurgói cigányprímás húzta a talpalávalót.
A kastélypark a főtiszti "Kis kastéllyal" egy egységet alkotott. A főbejárat a mai iskola felől volt megközelíthető. Csodálatos fasor vezetett a bejáratig. A herceget és vendégeit a személyzet tagjai felsorakozva fogadták. Néhány, a kastélyhoz köthető személy közt megemlítem Dr. Gócza Imre ügyvédet, aki máig az egyetlen könyvet írta Berzence történetéről a Festetics család támogatásával végezte el a jogi egyetemet, és már diák korában a kastélyban lakott azzal a feladattal megbízva, hogy rendszerezze az irattárat és levéltárat, valamint lássa el a a nyári vakációban a könyvtárosi munkakört.
1945-ben a Berzencét megszálló bolgár hadsereg katonái asszisztálása mellett sajnos a helybéliek barbár módon megsemmisítették a vadászkastélyban levő igen értékes irattárat, levéltárat, könyvtárat. A szép bútorzatot, képeket széthordták, amit nem tudtak elvinni azt tönkretették. Így semmisültek meg a hatalmas falitükrök, falikárpitok. A berendezési tárgyak még sokáig fellelhetők voltak a falusi portákon a szobák bútorai közt. A háború alatt hadikórházként utána iskolaként működött. 1956-ig határőr laktanya volt, később pszichiátriai intézményként funkcionált, amitől teljesen elvesztette eredeti állapotát.
A romboló állagmegóvás rovására írhatók, hogy eltűntek a tetődíszek, a gyönyörő vadszőlővel befuttatott pergola a zsalugáteres ablakok, a díszes park. Jelenleg kiürítve, sorsára vár.