Berhida látnivalói
Árpádházi Szent László templom
A templomot először 1300-ban a pápai tizedjegyzék említi. A török veszélyt megélt templom 1702-ben romos, így ábrázolják egy 1766-os térképen is. A végleges romlás nyílván az 1759-es lakosságcsere utáni időszakban következett be, amikor a protestáns kisnemesek kártérítés fejében elköltöztek és a káptalan katolikus jobbágyokat telepített a helyükre.
A főtéren álló barokk templomot 1772-78 között építették a régi templom helyére. Ennek ekkor még magas falai állottak. A nagyméretű jó arányú épületet lombos fák övezik. A csehsüvegboltozat-sorral fedett hajó nyugati végén, íves oromzatból emelkedik az órapárkányos torony. Íves vonalú szentélye két oldalán az épület egységes tömbjébe foglalt sekrestye és kápolna helyezkedik el, felettük az emeleten egy-egy oratórium karzat található.
A templom teljes belső felületét a bécsi Johann Ignaz Cimbal festette ki 1773-ban. A szentélyben gazdagon díszített barokk architektúrát utánzó keretben, a középső mezőben a Szentháromságot ábrázoló színes freskó látható. A boltmező négy sarkában a négy evangélista felhőkön ül, e mögött az oltárkép felé tartó mező festett álkupolát ábrázol, repülő angyalokkal. Ugyanitt, a szentélytől balra eső karzat festett nyíláskerete feletti mezőben a Szent László viadala a kun vitézekkel jelenet ismerhető fel.
A jobb oldali felett pedig Szent László vizet fakaszt a sziklából jelenet látható. A szentély oldalfalain a magyar szentek alakjai: balról Szent István és Szent Erzsébet, jobbról Szent Imre herceg és Szent Margit. A hajó, az orgonakarzat, a sekrestye, a kápolna és az oratóriumok is architektúrát utánzó részletekkel vannak kifestve. A dúsan faragott, festett, aranyozott barokk oltár Mária (Immaculata) fából készült szobrával és angyalokkal, aranyozott gyertyatartókkal díszített.
A szentély zárófalát díszítő olajképen Szent István felajánlja az országot Máriának. A diadalív északi oldalán gazdag faragású barokk szószék, a délin mellékoltár Mária és a kis Jézus képével. A torony alatt, két pilléren, háromívű orgonakarzat épült.
A kirándulási célpontot ajánlotta: Rónaszéki István
A főtéren álló barokk templomot 1772-78 között építették a régi templom helyére. Ennek ekkor még magas falai állottak. A nagyméretű jó arányú épületet lombos fák övezik. A csehsüvegboltozat-sorral fedett hajó nyugati végén, íves oromzatból emelkedik az órapárkányos torony. Íves vonalú szentélye két oldalán az épület egységes tömbjébe foglalt sekrestye és kápolna helyezkedik el, felettük az emeleten egy-egy oratórium karzat található.
A templom teljes belső felületét a bécsi Johann Ignaz Cimbal festette ki 1773-ban. A szentélyben gazdagon díszített barokk architektúrát utánzó keretben, a középső mezőben a Szentháromságot ábrázoló színes freskó látható. A boltmező négy sarkában a négy evangélista felhőkön ül, e mögött az oltárkép felé tartó mező festett álkupolát ábrázol, repülő angyalokkal. Ugyanitt, a szentélytől balra eső karzat festett nyíláskerete feletti mezőben a Szent László viadala a kun vitézekkel jelenet ismerhető fel.
A jobb oldali felett pedig Szent László vizet fakaszt a sziklából jelenet látható. A szentély oldalfalain a magyar szentek alakjai: balról Szent István és Szent Erzsébet, jobbról Szent Imre herceg és Szent Margit. A hajó, az orgonakarzat, a sekrestye, a kápolna és az oratóriumok is architektúrát utánzó részletekkel vannak kifestve. A dúsan faragott, festett, aranyozott barokk oltár Mária (Immaculata) fából készült szobrával és angyalokkal, aranyozott gyertyatartókkal díszített.
A szentély zárófalát díszítő olajképen Szent István felajánlja az országot Máriának. A diadalív északi oldalán gazdag faragású barokk szószék, a délin mellékoltár Mária és a kis Jézus képével. A torony alatt, két pilléren, háromívű orgonakarzat épült.
A kirándulási célpontot ajánlotta: Rónaszéki István
További keresési lehetőségek