A Petőfi utcán délkelet felé hagyva el Beremendet, az utolsó házaktól már csak 1 kilométerre van a magyar-horvát határ. A határátkelő felé haladva: az út bal oldalán láthatunk egy kis építményt, amelyben egy szobor van.
Az épület képoszlopnak nagy, de kápolnának kicsi. Pedig a mellette álló ismertető tábla szerint a neve: Szent Rókus-kápolna. A tábla többek között azt írja: „Története egy szomorú eseményhez, jelesül a pestisjárványhoz köthető. A 18. században Baranya vármegye területén többször felbukkanó járvány e vidéken is számos emberéletet követelt. Az 1739. évi pestis idején sok ember esett áldozatul a faluban, dacára annak, hogy karantént rendeltek el a megyében. Az epidémia alatt a Beremendiek fogadalmat tettek, miszerint ha elmúlik a pusztító vész, kápolnát emelnek. A hagyomány szerint az építőanyagot a hívek saját kezükben vitték, s így épült fel a kis kápolna Szent Rókus tiszteletére.”
Az épület lehet hogy 1739-ben (vagy valamivel utána) épült meg, de ma újszerű képe van, mert nemrég felújították. Ez 2014. március 1. és 2015. június 30. között történt a „Magyarország – Horvátország IPA Határokon Átnyúló Együttműködési Program” keretében. Felújították a környezetét is, van itt: híd, térburkolat, esővédő faházikó, padok, tűzrakóhely, közvilágítás, táblák, parkosítás.
A kápolna nyugati oldalán alacsony acélajtó van. Ez általában zárva, de az üvegen át be lehet tekinteni. Belül egy párkányon áll Szent Rókus szobra. A szobor szépen kidolgozott: a szakállas, bajuszos, de fiatalos arcú alak pásztorbotot tart a kezében és egy tök alakú kulacsot. Vállán tarisznya lóg. Köpenyét felhúzva mutatja a bal lábán tátongó sebét. Jobb lábánál egy kutya áll, szájában kenyérdarabbal van, melyet Rókus felé nyújt.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Az épület képoszlopnak nagy, de kápolnának kicsi. Pedig a mellette álló ismertető tábla szerint a neve: Szent Rókus-kápolna. A tábla többek között azt írja: „Története egy szomorú eseményhez, jelesül a pestisjárványhoz köthető. A 18. században Baranya vármegye területén többször felbukkanó járvány e vidéken is számos emberéletet követelt. Az 1739. évi pestis idején sok ember esett áldozatul a faluban, dacára annak, hogy karantént rendeltek el a megyében. Az epidémia alatt a Beremendiek fogadalmat tettek, miszerint ha elmúlik a pusztító vész, kápolnát emelnek. A hagyomány szerint az építőanyagot a hívek saját kezükben vitték, s így épült fel a kis kápolna Szent Rókus tiszteletére.”
Az épület lehet hogy 1739-ben (vagy valamivel utána) épült meg, de ma újszerű képe van, mert nemrég felújították. Ez 2014. március 1. és 2015. június 30. között történt a „Magyarország – Horvátország IPA Határokon Átnyúló Együttműködési Program” keretében. Felújították a környezetét is, van itt: híd, térburkolat, esővédő faházikó, padok, tűzrakóhely, közvilágítás, táblák, parkosítás.
A kápolna nyugati oldalán alacsony acélajtó van. Ez általában zárva, de az üvegen át be lehet tekinteni. Belül egy párkányon áll Szent Rókus szobra. A szobor szépen kidolgozott: a szakállas, bajuszos, de fiatalos arcú alak pásztorbotot tart a kezében és egy tök alakú kulacsot. Vállán tarisznya lóg. Köpenyét felhúzva mutatja a bal lábán tátongó sebét. Jobb lábánál egy kutya áll, szájában kenyérdarabbal van, melyet Rókus felé nyújt.