Daróc először a vadászattal foglalkozó királyi szolgáló népek települése volt, később, a XIII. század végén már a Gutkeled nembeli Daróciak birtoka. A XIV. század elején említik először a templom, amikor a pápai tizedjegyzékben Benedek nevű papja szerepel. A templom első tényleges említése 1423-ból való, 1435-ben szólnak a falu torony nélküli kőegyházáról. Egy 1465-ös oklevélből tudjuk, hogy Szent Márton tiszteletére szentelték.
A XV. század végén a templomhoz közel már udvarház áll, maradványait sikerült ásatással megtalálni. 1595-ben a templom már a reformátusoké volt. Nagy tűzvész pusztított Darócon 1862-ben, a paplak, az iskola és a templom súlyos károsodásokat szenvedtek. A XV. század második felében készült falképek az 1862–es tűzvészt követő helyreállítás során elpusztultak. A templomot újjáépítették. Ekkor már állt a nyugati oldalon a kőtorony, amit 1838-ban emeltek. Leírások említenek a szentélyben freskókat, amelyek szenteket és püspököket ábrázoltak. A templom már az 1991-es kutatás előtt is mutatta középkori eredetét, a keletelt épület hosszházához keleten a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozott.
Az 1991-94. közötti műemléki kutatás és régészeti feltárás felszínre hozta a korai, félköríves apszisú téglatemplom falmaradványait. Ezt a korai templomot elbontva épült meg a ma álló épület torony nélküli előzménye.
Az új szentély támpillér nélküli, boltozott, sokszögzáródású épületrész volt. A szentély részletei, a boltozat címerpajzsai és a gyámkövek pártázatos díszei segítenek a keltezésben: rokonságot mutatnak a beregszászi római katolikus templom műrészleteivel, és az 1400 előtti két évtizedre keltezhetők. A hosszházat később, 1465 körül átalakították, ekkor készült a nyugati kapu, amit 1838-ban áthelyeztek.
Az építészeti helyreállítás, amit Szekér György tervei alapján végeztek, azt a célt tűzte ki, hogy a templom történeti értékeinek hiteles bemutatása és a szükséges szerkezeti megerősítések az építészeti kiállítással harmonikus egységet alkossanak. A középkori kőtöredékeket eredeti helyükre visszaépítették, és létrehozták az 1500 körül állapotnak megfelelő térélményt.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A XV. század végén a templomhoz közel már udvarház áll, maradványait sikerült ásatással megtalálni. 1595-ben a templom már a reformátusoké volt. Nagy tűzvész pusztított Darócon 1862-ben, a paplak, az iskola és a templom súlyos károsodásokat szenvedtek. A XV. század második felében készült falképek az 1862–es tűzvészt követő helyreállítás során elpusztultak. A templomot újjáépítették. Ekkor már állt a nyugati oldalon a kőtorony, amit 1838-ban emeltek. Leírások említenek a szentélyben freskókat, amelyek szenteket és püspököket ábrázoltak. A templom már az 1991-es kutatás előtt is mutatta középkori eredetét, a keletelt épület hosszházához keleten a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozott.
Az 1991-94. közötti műemléki kutatás és régészeti feltárás felszínre hozta a korai, félköríves apszisú téglatemplom falmaradványait. Ezt a korai templomot elbontva épült meg a ma álló épület torony nélküli előzménye.
Az új szentély támpillér nélküli, boltozott, sokszögzáródású épületrész volt. A szentély részletei, a boltozat címerpajzsai és a gyámkövek pártázatos díszei segítenek a keltezésben: rokonságot mutatnak a beregszászi római katolikus templom műrészleteivel, és az 1400 előtti két évtizedre keltezhetők. A hosszházat később, 1465 körül átalakították, ekkor készült a nyugati kapu, amit 1838-ban áthelyeztek.
Az építészeti helyreállítás, amit Szekér György tervei alapján végeztek, azt a célt tűzte ki, hogy a templom történeti értékeinek hiteles bemutatása és a szükséges szerkezeti megerősítések az építészeti kiállítással harmonikus egységet alkossanak. A középkori kőtöredékeket eredeti helyükre visszaépítették, és létrehozták az 1500 körül állapotnak megfelelő térélményt.