Szent András templom

A középkorban emelt katolikus templom építéséről pontos adat nincs. Feltehető, hogy 1325. után emelte az Uzvásáry család, akik királyi adományként nyerték el Szentandrást. De az sem kizárt, hogy amikor e vidéket Zsigmond király 1384 körül Hunyadi Jánosnak adta, a templomot a Hunyadiak építették, ugyanis később Szent András uradalmi központ lett, jelentős kiváltságokkal felruházva mezővárosi rangot kapott.

A Mohácsi-vész után a lakosság elhagyta a falut, s csak az 1500-as évek közepén tért vissza. Egy pár évtized után a tatár csapatok semmisítették meg Szentandrást. Ekkor a falut felégették és a temploma is áldozatul esett. Az ezt követő években a többször is visszatérő református lakosság a templomot mindig kijavította és használatba vette. Pl. 1666-ban a helyi lelkész a szatmári zsinat rendeletére Szokolay János lett.

A 150 éves török megszállás után az Alföld az 1700-as évek első és második évtizedében népesült be. Az 1719-ben megtelepült (visszatért) református jobbágyok a templomot erősen romos állapotban találták. Ekkor a maguk módján befedték, kijavították és 1728-ban birtokba vették. 1746-ban katolikus magyarok telepedtek le Szentandráson. Ekkor a földes uraság a reformátusok használatában lévő rom. kat. templomot visszaadta a most megtelepült katolikus jobbágyoknak, kik azt nagy költséggel kijavították, vagyis a középkori 'alapokra barokk stílusban átépítették. Az egyházközség 1748-ban alakult meg. Ettől kezdve van lelkipásztora is. Mivel a régi alapokra épült templom idővel szűknek bizonyult, ezért 1784-ben megnagyobbították és tornyot is építettek rá.

1868-ban a lakosság további szaporodása miatt a templom bővítését határozták el. Ezzel az átalakítással az eddigi barokk stílusát teljesen elvesztette. Tehát a katolikus templom középkori alapokra épülve' - a mai alakját az 1868. évi átalakítás során kapta. A torony sisakját az 1970-es évek közepén fedték be rézlemezzel. A templomot 2001-ben újították fel.

A templom főoltár képe Szent András apostol keresztre feszítését ábrázolja. E freskó, valamint a mennyezeten lévő Szt. István és Szt. László királyok, Szt. Péter és Szt. Pál apostol fejedelmek és a négy Evangélista képei Chiovini Ferenc szolnoki festőművész alkotása, amely 1938 évben készült. A régi oltárképet, amely Szt. András életnagyságú olajképe, a főhajó egyik baloldali oszlopán helyezték el. Ez a kép 1883-ban készült Aszódi Imre és felesége Juhász Gizella adományából.