Református templom

A templom nem teljesen újonnan épült, egy romosan álló középkori épületet állítottak helyre. A környék templomai többségükben 1566 őszén égtek le, amikor a törökök tatár segédcsapatai az egész Tokajhegyalját végigpusztították. A helyreállítás fokozatosan, több évtizedre elnyúlva történt meg. Monaki Miklós a bekecsi templomot saját költségén egyfajta fogadalmi templomként (hogy három lány után fia szülessen) hozatta rendbe. Felépítése megfelelt a középkori magyar falusi templomokénak: keletelt, boltozatos szentélyből és templomhajóból állt, amelyhez a déli oldalon torony (ez kevésbé megszokott elrendezés), az északi oldalon sekrestye csatlakozott. A szerencsétlen sorsú, s a 17. században újra elpusztult épület lényegi vonásai a 18. századi átépítés után megmaradtak, nagyjából ugyanúgy áll (most már római katolikus templomként) a község fölötti Nagy-hegy déli lejtőjének lábánál (felette természetesen szőlőültetvényekkel), mint egykor.

A felszentelésről szóló kötetből egyéb konkrétumokat is megtudhatunk az 1625-ös állapotokról: négy ablaka volt, tornyát kakas díszítette, belsejébe szószék, úrasztala és díszes padok kerültek, s természetesen volt benne „éneklő hely” is, más néven éneklőszék, egy sajátos kottatartó pulpitus, amely a mai zenetörténeti kutatást annyira foglalkoztatja, hogy 2008 tavaszán erről külön konferenciát is tartottak. Külön padja volt a prédikátornak (általában innen lehet felmenni a szószékre), s az építtető földbirtokos családnak. A prédikátorszék padlóját szőnyeg borította, az úrasztalát „szépen varrott abrosz” díszítette, s a felszerelés természetes részei voltak az aranyozott keresztelői és úrasztalai edények.