Üveghuta harangláb

Apátihoz tartozó külterület, mely az Apáti patak forrásvidéke irányába, az Apáti erdő és a Véméndi erdő találkozásánál, egy keskeny völgyben kialakult, egy utcás település volt.

Az Apponyiak hamar felismerték és kihasználták a táj kedvező éghajlati adottságait. A jóminőségű borok értékesítésre ösztönözték a földesurat, aki megteremtette a borok palackozásának helyi feltételeit. Üveggyártással és erdőgazdálkodással foglalkoztak. Építkeztek, temetőt alakítottak ki, 1888-ban az imaház bejáratához kb. 10 méter magas tornyot építettek téglából. Ez a kis templomtornyocska megtépázott maradványa jelzi, hogy itt valamikor szorgos, szegény emberek éltek.

Üveghuta 180 éves története a nincstelen svábok befogadásával kezdődött és 1946-ban a német anyanyelvűek kollektív elűzésével bezárult. A kitelepítéskor meghagyott 2-3 család az 1950-es években elköltözött vagy kihalt.

Az élet leállt, az Üveghuta megszűnt. A döngölt falu lakatlan házakat az időjárás viszontagságai szétmálasztották.