Református templom

A bánrévei kis református templom csodálatos módon, szinte fél év alatt épült fel 1926-ban. Az építők között nagy számban voltak azok az emberek, akik riadtan menekültek el szülőföldjükről, az idegen járom alól, a megcsonkított magyar hazába. A felelőtlen és lelketlen elcsatolás után, már csak a harangok tudtak fájdalmasan kiálltani egymásnak a határon innen és túl. Talán ilyen gondolatai lehettek azoknak az embereknek, akik üzenni szerettek volna az otthon maradottaknak, jelt adni valami módon az ott maradt rokonoknak, barátoknak. Oltalmat, menedéket nyújtó templomuk azonban nem volt még ekkor.

Dr. Páhy József Hét település lelkésze és Fölföldi Ottmár gondnok vezetésével a gyülekezet vágya megvalósult, elkezdődött a templom építése. Szinte három hónap alatt épült fel példás összefogással és sok segítséggel.

Maga a templom nem nagy, 150 ülőhelye van, tornya mindössze 25 méter magas, de igen nagy szerepe volt az akkori nyomorúságos időben az emberek vigasztalásában, szeretet-közösség kialakításában, amire a mai napig is nagy szükség van.

A templomnak egy harangja van, 130 kg-os, Szlezák László budapesti harangöntödéjében készült az építés évében. Felirata: Jövevények és vándorok gyülekezete 1926. Ez is jelzi, hogy az elszakított részekről érkezett a gyülekezet zöme.

Az itteni gyülekezet Hét község filiája volt, így helyben lakó lelkésze nem volt. A héti lelkész látta el a lelkipásztori szolgálatot és az anyakönyvvezetések is ott történtek.