Minden egyházközség történetét a megalapításától fogva egy könyvben írták meg, ez az un. „Historica Domus”. Ám gyakori eset, hogy ez a dokumentum a történelem viharai közben megsemmisült, vagy elveszett. Ez történt a Balsai Görög-Katolikus Egyházközség Historica Domusával is. Feltételezhetően vagy tűzvészben, vagy a háborúk zűrzavarában veszett nyoma. Ezért tehát, amit az Egyházközség történetéről tudunk, azt a megőrzött szájhagyományból, az emberi emlékezetből, ill. más történeti forrásokból merítjük.
Az Egyházközséget 1734-ben alapították tiszteletreméltó eleink. Az első templomukat 1777-ben építették, fából. Ebben az időben nem minden településen volt templom. A szokás inkább az volt, hogy több falu tartozott egy i templom alá. Az a falu, ahol a templom megépült, egyfajta egyházközpontnak tekintetett. Balsa is ilyen központ volt tehát. Konkrétan tudjuk, hogy a Tisza túlpartjáról, pl. Kenézlőről is idejártak át csónakokkal a hívek.
Az anyakönyvek 1813-tól maradtak fenn.
Az első fatemplom egy tűzvész során leégett, helyében az új épület szintén fa építőanyagból készült. Ez érthető is, hiszen a környéken nagy kiterjedésű erdőség volt található. II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem birtokaként a balsai erdők nagy vadászatok helyszínéül is szolgáltak. E második fatemplom is leégett, s immár kőből állítottak újat, magas toronnyal 1785-ben. A második világháborúban a tiszamenti falvak templomtornyait sorra felrobbantották. A népének saját magának kellett összegyűjteni az anyagiakat a torony újra-állítására. Mivel igen szegény volt a lakosság, csak szerényebb, kisebb torony építésére futotta. Ma is ebben az állapotában látható a templomunk A keleti keresztény templomépítészet szabályait jól követi a balsai görög katolikus templom is. A szentély – bejárat hosszanti tengely tájolása kelet-nyugati. A szentély mögötti falrész, az apszis félköríves.
A belső tér igen díszes. Legszembeötlőbb a szentélyt a hajótól elválasztó ikonosztázion, azaz a képfal. A balsai ikonosztázion fatáblái az un. népi barokk festészet stílusában készültek, az 1800-as évek második felében. A falak is a szokásos, teljes felületet befedő, ornamentikát is bőven tartalmazó festéssel készültek. Ám az 1990-es évek elején a faliképek teljes felújítására volt szükség. Stílusában a régi hagyományokhoz tért vissza, vagyis a jellegzetes ikonfestési módot követi. Mihail Paszkariu román templomfestő művész munkája. A falu lakossága három vallás között oszlott meg, ezek a római, ill. görög katolikus és a református vallás. A jellemző azonban a görög katolikus vallás volt, ide tartozott a lakosság legnagyobb része, egészen a ’70-es évekig. Ma már szinte egyenlő arányban oszlik meg a három felekezet.
Az egyházközség fénykorában zsúfolásig megtelt a templom a vasárnapi és ünnepi szertartásokon. Sok volt a gyermek, a fiatal. A családon belül szigorú vallásos nevelés folyt, a templomba is együtt ment a család. A vallásos gyakorlatokat, a templomba járást a falusi közösség hagyományokhoz ragaszkodó életmódja tartotta életben.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Az Egyházközséget 1734-ben alapították tiszteletreméltó eleink. Az első templomukat 1777-ben építették, fából. Ebben az időben nem minden településen volt templom. A szokás inkább az volt, hogy több falu tartozott egy i templom alá. Az a falu, ahol a templom megépült, egyfajta egyházközpontnak tekintetett. Balsa is ilyen központ volt tehát. Konkrétan tudjuk, hogy a Tisza túlpartjáról, pl. Kenézlőről is idejártak át csónakokkal a hívek.
Az anyakönyvek 1813-tól maradtak fenn.
Az első fatemplom egy tűzvész során leégett, helyében az új épület szintén fa építőanyagból készült. Ez érthető is, hiszen a környéken nagy kiterjedésű erdőség volt található. II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem birtokaként a balsai erdők nagy vadászatok helyszínéül is szolgáltak. E második fatemplom is leégett, s immár kőből állítottak újat, magas toronnyal 1785-ben. A második világháborúban a tiszamenti falvak templomtornyait sorra felrobbantották. A népének saját magának kellett összegyűjteni az anyagiakat a torony újra-állítására. Mivel igen szegény volt a lakosság, csak szerényebb, kisebb torony építésére futotta. Ma is ebben az állapotában látható a templomunk A keleti keresztény templomépítészet szabályait jól követi a balsai görög katolikus templom is. A szentély – bejárat hosszanti tengely tájolása kelet-nyugati. A szentély mögötti falrész, az apszis félköríves.
A belső tér igen díszes. Legszembeötlőbb a szentélyt a hajótól elválasztó ikonosztázion, azaz a képfal. A balsai ikonosztázion fatáblái az un. népi barokk festészet stílusában készültek, az 1800-as évek második felében. A falak is a szokásos, teljes felületet befedő, ornamentikát is bőven tartalmazó festéssel készültek. Ám az 1990-es évek elején a faliképek teljes felújítására volt szükség. Stílusában a régi hagyományokhoz tért vissza, vagyis a jellegzetes ikonfestési módot követi. Mihail Paszkariu román templomfestő művész munkája. A falu lakossága három vallás között oszlott meg, ezek a római, ill. görög katolikus és a református vallás. A jellemző azonban a görög katolikus vallás volt, ide tartozott a lakosság legnagyobb része, egészen a ’70-es évekig. Ma már szinte egyenlő arányban oszlik meg a három felekezet.
Az egyházközség fénykorában zsúfolásig megtelt a templom a vasárnapi és ünnepi szertartásokon. Sok volt a gyermek, a fiatal. A családon belül szigorú vallásos nevelés folyt, a templomba is együtt ment a család. A vallásos gyakorlatokat, a templomba járást a falusi közösség hagyományokhoz ragaszkodó életmódja tartotta életben.