Veres Péter Emlékház

Hagyományosan a magyar nép építészetében e tájegy­ségre jellemző, háromosztatú - szoba, pitvar, kamra-, vályogfalú, nádtetejű lakóház, mely az 1850-es évek közepén épült. A Veres család 1913-ban vásárolta meg és egészen 1932-ig éltek benne.

Azt, hogy milyen is a ház - melyben egykor egy szegényparaszt lakott családjával - azt talán egykori lakója írhatja le leghitelesebben.
,,A ház, úgy benn a szobában és a pitvarban tűrhető jó állapotban volt. Még csak március vége van közben hónapok teltek el-, de húsvét előtt már kimeszelte Bozsóné. Az ilyen öreg házakat már csak a gazdasszony keze tartja össze, ha valahol rés nyílik, lehull a tapasz, vagy meghasad a fal, azonnal jön a tapasztással és a meszeléssel. A ház mindig friss, fehér, a fal alja be van húzva kékkel, a szoba földje fel van mázolva sárgával, és beszórva homokkal, egészen rendes kis háznak látszik."
(János és Julcsa, 1957).

A kiállítás alapját az 1930-as évek végi '40-es évek eleji szegényparaszti élet körülményei, mindennapi élethelyzetei adják. Nagy szerencse, hogy Veres Péter, aki élt és alkotott ebben a házban, irodalmi munkásságának központi elemévé tette ennek az életnek a bemutatását, ezért nagy segítségünkre vannak a művei. Ezt figyelembe véve természetesnek tűnik, hogy megjelennek a kiállítás­ban olyan „képek" a tárgyak nyelvén, amelyeket az író maga is megélt. Így például a kenyérsütés előkészületei (János és Julcsa), illetve a kiskondás levetett ruhája (Gyepsor, Kis kondás), vagy a - folyamatosan használatban lévő bölcső (Az Alföld parasztsága).

A kiállítás nem állít emléket Veres Péter teljes életművének, azt kívánjuk megmutatni, amit itt élt meg Bal­mazújvároson. A politika el­szólította szülőfalujától. Életének politikai tevékenységével a fia, Veres István által fenntartott emlékszoba, kiállítása foglalkozik Budapesten. (Budapest, II. ker. Gárdonyi Géza u.60.)

A kiállítás hű maradt gondolatához:
„Mert ha valaha valaki, kritikus vagy irodalom-történész, azt keresi majd, ki vagyok, mi vagyok, a forrást itt keresse a Hortobágyszélen „
(Szülőhazám, ,,Hortobágy mellyéke", 1968)