Református templom

A középkori Kajár vagy Hangony a pannonhalmi apátság birtoka volt. A mai református templom helyén állt középkori, Szent Péterről elnevezett plébániatemploma 1426-ban. Papját már az 1333—34-es pápai tizedjegyzék említi. 1550-ben még önálló plébániaként működött. 1577-ben a hídvégi törökök kastélyt építettek belőle, mert magas kőfal övezte. A győri generális parancsára Pálffy Tamás palotai kapitány és Geszty Ferenc veszprémi főkapitány hadaikkal elfoglalták és felrobbantották.

Az 1793—94-ben épített barokk református templom nyugati oldalán támpilléres középkori torony áll, földszintje felett gótikus dongaboltozattal. Felső szintjei újkoriak. Ennyi maradt meg az 1610-ben már a protestánsok által használt és először 1741-ben átépített középkori templomból.

Középkori eredetű, nyugati tornyos teremtemplom, íves záródással, a déli oldalán emeletes előcsarnokkal. Oldalhomlokzatain kettős dór falsávok, a tornyon kis kiülésű vakolatarchitektura, fent kétrészes órapárkányon kis hagymasisak. A déli oldalépítményen sima vakolatsávok bejárata felett kis timpanon. Az előcsarnok felett kétboltszakaszos csehsüvegboltozaton emeleti oldalkarzat ül. A belső síkmennyezetes, a végein két-két pilléren nyugvó karzatai boltozottak. A helyén álló középkori Szt. Péteregyházról, illetve annak papjáról az 1333-34-es pápai tizedjegyzék emlékezik meg először. 1550-ben még működő plébánia.

1577-ben a Sió menti Hidvég török palánkjának őrsége erősséggé alakította, ezért a veszprémi és a várpalotai egyesített sereg ebben az évben elfoglalta és felrobbantotta. A pusztítás a templomot alig érinthette, mert 1610-ben már református kézen volt és csak tornya volt csonka. 1700-tól 1768-ig folyt érte a per a veszprémi püspökséggel, miközben 1747-ben nagyobbították. II. József türelmi rendeletét követően, 1793-94-ben épült fel a mai templom késő barokk stílusban, déli oldalcsarnokát klasszicista formákkal 1815-ben emelték.