Az Őszeszék ősi szikese számos védett faj otthonául szolgál. Legjelentősebb természeti értékét a területen található szikes tó madárvilága jelenti. A térségből eddig 143 védett illetve fokozottan védett faj került elő. Sokáig közel 1 km hosszú, 71 hektár területű horgásztóként működött. Jelenleg magántulajdonban van.
A szikesek igen jelentős természeti értékei alföldünknek. Egyedi jellegei miatt pótolhatatlan kincsnek számítanak. Az Őszeszéki-tó melletti gyepfoltokon a gyíkpohár (Blackstonia acuminata) állománya 100 tő körülire tehető, nagyobb számban fordul itt elő a poloskaszagú kosbor (Anacamptis coriophora), a mocsári kosbor (Anacamptis palustris subsp. palustris) és a budai imola (Centaurea sadleriana). A területről eddig 9 védett bogarat mutattak ki, amelyek közül mindenképp ki kell emelni a szárnyas futrinkát (Carabus clathratus), a génbanknyi mennyiségű ragyás futrinkát (Carabus cancellatus), a kifejezetten szikesedő homokterületekre jellemző vájárfutrinkát (Scarites terricola) és a Duna-Tisza közi semlyékeseken előforduló nagy kutyatejcincért (Oberea euphorbiae). A vizenyős élőhelyeken hatalmas számban találkozhatunk a dunai gőtével (Triturus dobrogicus), a vöröshasú unkával (Bombina bombina), és a zöld levelibékával (Hyla arborea). A terület egyik impozáns és fokozottan védett ragadozója a hamvas rétihéja (Circus pygargus). A tocsogósokban költ többi között a gólyatöcs (Himantopus himantopus), a gulipán (Recurvirostra avosetta), a széki lile (Charadrius alexandrinus) és a piroslábú cankó (Tringa totanus). Partfalakba vájja fészkét a trópusi színekben pompázó gyurgyalag (Merops apiaster), a környező fákon talál fészkelési lehetőséget a kuvik (Athene noctua) és a szalakóta (Coracias garrulus).
Az Őszeszéki-tó mintegy 1 km hosszúságú horgásztó, amely a nagy mennyiségű, lebegő ásványi anyagtól szürkésfehér vizű, legnagyobb mélysége két méter is lehet. A gazdag halfauna számos őshonos faja mellett nagy számban található compó (Tinca tinca). A tóban génbanknyi a kecskebéka (Rana esculenta) és a mocsári teknős (Emys orbicularis) állománya. Itt fészkel a fokozottan védett vörösgém (Ardea purpurea), és találja meg táplálékát a kanalasgém (Platalea leucorodia), a cigányréce (Aythya nyroca), a halászsas (Pandion haliaetus), a tavi cankó (Tringa stagnatilis), a fattyúszerkő (Chlidonias hybridus) és a fehérszárnyú szerkő (Chlidonias niger). A tavon leginkább a tavaszi és őszi vonuláskor pezsdül fel a madárélet. A tó állandó lakója a vidra (Lutra lutra).
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A szikesek igen jelentős természeti értékei alföldünknek. Egyedi jellegei miatt pótolhatatlan kincsnek számítanak. Az Őszeszéki-tó melletti gyepfoltokon a gyíkpohár (Blackstonia acuminata) állománya 100 tő körülire tehető, nagyobb számban fordul itt elő a poloskaszagú kosbor (Anacamptis coriophora), a mocsári kosbor (Anacamptis palustris subsp. palustris) és a budai imola (Centaurea sadleriana). A területről eddig 9 védett bogarat mutattak ki, amelyek közül mindenképp ki kell emelni a szárnyas futrinkát (Carabus clathratus), a génbanknyi mennyiségű ragyás futrinkát (Carabus cancellatus), a kifejezetten szikesedő homokterületekre jellemző vájárfutrinkát (Scarites terricola) és a Duna-Tisza közi semlyékeseken előforduló nagy kutyatejcincért (Oberea euphorbiae). A vizenyős élőhelyeken hatalmas számban találkozhatunk a dunai gőtével (Triturus dobrogicus), a vöröshasú unkával (Bombina bombina), és a zöld levelibékával (Hyla arborea). A terület egyik impozáns és fokozottan védett ragadozója a hamvas rétihéja (Circus pygargus). A tocsogósokban költ többi között a gólyatöcs (Himantopus himantopus), a gulipán (Recurvirostra avosetta), a széki lile (Charadrius alexandrinus) és a piroslábú cankó (Tringa totanus). Partfalakba vájja fészkét a trópusi színekben pompázó gyurgyalag (Merops apiaster), a környező fákon talál fészkelési lehetőséget a kuvik (Athene noctua) és a szalakóta (Coracias garrulus).
Az Őszeszéki-tó mintegy 1 km hosszúságú horgásztó, amely a nagy mennyiségű, lebegő ásványi anyagtól szürkésfehér vizű, legnagyobb mélysége két méter is lehet. A gazdag halfauna számos őshonos faja mellett nagy számban található compó (Tinca tinca). A tóban génbanknyi a kecskebéka (Rana esculenta) és a mocsári teknős (Emys orbicularis) állománya. Itt fészkel a fokozottan védett vörösgém (Ardea purpurea), és találja meg táplálékát a kanalasgém (Platalea leucorodia), a cigányréce (Aythya nyroca), a halászsas (Pandion haliaetus), a tavi cankó (Tringa stagnatilis), a fattyúszerkő (Chlidonias hybridus) és a fehérszárnyú szerkő (Chlidonias niger). A tavon leginkább a tavaszi és őszi vonuláskor pezsdül fel a madárélet. A tó állandó lakója a vidra (Lutra lutra).