Római katolikus templom

Az első káplán OrthnerPorpyrius először az iskolamester házában lakott, egy szobával rendelkezett. A másikban az iskolamester lakott “obnimiampaupertatem” azaz hallatlan szegénységük miatt. Ez a szóhasználat a forrásokban végigvonul az egész századon, mint ami olyan nagyon jellemző a falura. 1789-től vezeti a káplán a keresztelési, halotti és házassági anyakönyveket. A káplánságot 1806-ban plébánia rangjára emelték, tekintettel a lakosság létszámának évről évre való gyarapodására.

1763-ból származó feljegyzés szerint egy kápolna állt a sárkányi hívek rendelkezésére, melyhez egy kis fatorony és harangláb (campanile) tartozott. A veszprémi püspök 1771-ben engedélyt adott templom építésére, mely 1774-re készült el, az 1778 évi can. visit szerint alamizsnából. A templomot “erős anyagból” emelték Szent István király tiszteletére, megáldását Dravecz József veszprémi vicarius caprit kanonok végezte 1775-ben. Fatornyában 1778-ban egy 30 fontos harang függ, 1796-ban két harang van, a nagyobb 2 mázsa 2 font, a kisebbik 70 font. A templom illően volt felszerelve. Oltárának titulusa – mint a templomé – Szent István király. Az oltár portatiles, előírásosan felszerelt, tabernákulumában az Oltáriszentség, vasárnap és ünnepnapokon öröklámpa égett előtte. A viatikumpixis ezüsttől készült, belül aranyozták, a szent folyadékot ólom pixisben őrizték. Volt keresztkút, sacrarium, gyóntatószék, szószék és padok. 1796-ból marad jegyzék a felszerelés aránylag nagy bőségét mutatja. Réz kelyhük aranyozott, úgyszintén a cibórium és a pacificale. Baptistériumát ónból öntötték. Van thuribulumnaviculával és három oltárcsengő. A nagy vaskandelábert adventi időben használták.
1789-ben emelték a káplán házát, amelynek a felépítésére a község felajánlott – Kristóf János bíróval az élen – 40 szekeres és 70 gyalogos napszámot.

A jelenlegi paróchia építését és az épület leírását az 1845. évi október hó 15-én tartott püspöki egyházlátogatás adta “emlékül jelentvén mindeneknek, akiket illet vagy jövőben illet”.

“A Plébániaház még 1822-ben épült a Nagy Mélt. M. Kir. Helytartó Tanácsnak kegyességéből, mire nézve szinte Ő Exellentziájának elhunyt gróf Bethlen József özvegyének született Zichy grófnőnek jótéteményei is hálás emlékezetben maradnak. Az egész épület egy emeletes és elegendő alkalmaztatás van benne, kőbül és égett téglákból készült, teteje cseréppel födve, s tűztől ment helyen áll. Felül négy szoba, alól egy a cselédek számára és pincze szinte száz akó borra, azon kívül elég téres udvara, rajta istálló, fészer és egy kisebb kert is van hozzá, kerítésének fenntartásáról a község gondoskodik.“

A falu gyorsan nőtt. A benépesülés miatt 30 év után új templomot kellett építeni, a meglévő kibővítésével. Az új templom építésének lelke P. Farkas Mór helyi káplán, móri kapucinus volt.  A régi helyére az újat 1804-ben kezdték építeni. Igás és kézi napszámot a falu adta. Az építés költségeire a helytartótanács 1804-ben 1200 forintot, 1808-ben 1500 forintot utalt ki. Alamizsna címén 1805-ben 896 forint, 18 krajcár, 1808-ban 923 forint 43 krajcár folyt be. Az építés mozzanatairól kevés írás maradt fenn. Három személy neve ismert: Jacobi István Dudari mészégetőé, Klauser Mátyás ácsmesteré, és Pichler János György kisbéri vaskereskedőé. A templom késő barokk stílusban épült. A homlokzat román stílusú, díszítő elemeit valószínűleg egy későbbi restauráció alkalmával rakták fel. Lényeges szerkezeti változás kezdettől fogva nem történt, csupán annyi, hogy a sekrestye fölé épített oratóriumot később leszedték. A templom megáldását 1807-ben Neiszer József székesfehérvári esperes végezte.