Bakonykúti látnivalói
Burok-völgy
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még nem érkezett hozzászólás.
A Burok-völgy Magyarország egy igen érdekes, ritka természeti értékeket felvonultató természetvédelmi területe. Környezetétől eltérő klímája, elszigeteltsége tette lehetővé fantasztikus botanikai és zoológiai különlegességeinek fennmaradását.
A Keleti-Bakony legnagyobb kiterjedésű rögén a Tési-fennsíkon a fennsík közepén található a Burok-völgy mély szurdoka. A Királyszállástól induló és Bakonykúti községig tartó mintegy 10 km-es főágból és számos oldalágból álló völgy átlagos mélysége 50-90 m, szélessége a völgytalpon 20-30 m, a völgyperemen 300 m.
Évszázadokon át volt királyi vadászterület. Kialakulására több elmélet is született.
Egyes elméletek szerint a Burok-völgy kanyon jellege nem folyóvízi erózió eredménye, hanem hasadásos eredetű. Eszerint a felemelkedő kőzetréteg felszíne megfeszült és eltörött, a törés pedig szétnyílott, ez eredményezte a ritka sziklaformákat. Ezt cáfolja, a völgy oldalában lévő kőzetek dőlési iránya, illetve az, hogy a tektonikus völgyek általában egyenes lefutásúak. A Burok-völgy ezzel szemben erősen meanderező jelleget mutat. Ez az átöröklött (epigenetikus) völgy egyik tipikus jellemzője, ami alapján a völgy a következő módon alakulhatott ki: a középidei kőzetképződés utáni időszakban a Tési-fennsík a környezetéhez képest még alacsonyabban helyezkedett el, tehát medence jellegű volt. A magasabb peremterületeiről az oligocénben és a miocén elején egy folyóvíz szállította hordalékát és töltötte fel vele a medencét. Később a terület emelkedésnek indult, melynek során a kavics lepusztítása után a folyó bevágta medrét a fekükőzetbe - azaz a völgy átöröklődött. Ez a folyamat még ma is tart, rendkívül lassú ütemben.
A Burok-völgyben és a mellékvölgyeiben 42 feltárt barlangot találhatunk, ezek elsősorban keveredési korrózió során alakultak ki, másodsorban a fagy romboló munkája által keletkeztek. Ezek a barlangok többnyire kicsinyek, hosszúságuk általában 5-8 méter. A legnagyobb barlang a Bükkös-árok mellett található Ruska-zsomboly, hossza 73 méter, mélysége 21 méter.
A völgynek állandó vízfolyása nincs, a fennsíkról lefutó vizeket a mellékvölgyek a főágba vezetik, ahol rövidebb-hosszabb út után eltűnnek a völgyfenéken, mivel a völgyfenéki dolomitot nem fedi be vízzáró réteg, így a lejutó csapadék rögtön el tud szivárogni a kőzet repedéseiben.
A védett területen két teljesen ellentétes klíma és ezekre jellemző ritka növénytársulás figyelhető meg, a szubmediterrán és a szubmontán. Sajátos növényzetének kialakulásában fontos szerepet játszott a dolomit, hiszen az állandóan lefelé vándorló kőzeten csak a szélsőséges körülményeket jól tűrő fajok tudnak megmaradni. A dolomiton többnyire speciális növénytársulások alakultak ki (elegyes karszterdők, cserszömörcés bokorerdők, zárt dolomit sziklagyepek stb. ), amelyek ritka, a jégkorszakok idejéből visszamaradt növényeket is rejtenek. Ezekhez a jellemző társulásokhoz a szurdokvölgyben további értékes társulások csatlakoznak. A völgytalpat és a völgyoldalak alsó régióját egy rendkívül vegyes faállományú szurdokerdő borítja. A völgytalpon gyakran 30 m-re is megnövő fák közül jellemző a hegyi juhar, a magas kőris, a fekete dió és a völgy felső részén a bükk. A nehezen járható völgyfenéken néhol tömeges a nagy csalán, jelezve, hogy a völgy talaja nitrogénben gazdag.
Jellemző növénye a medvehagyma, amelynek eltéveszthetetlen illata kora nyáron az egész völgyet átjárja. A völgy hűvösebb hőmérséklete, magas páratartalmú levegője tette lehetővé, hogy növényvilágában a jégkorszakok óta fennmaradjanak ritka növénypéldányok. A növényvilághoz hasonlóan az állatvilág is igen gazdag. A fészkelő madárfajok közül kiemelkedő jelentőségűek a fokozottan védett ragadozó madarak előfordulása.
Az 1960-as -70-es években még rendszeresen költött itt a vörös kánya és a közeli Tuskósban pedig még a későbbi időkben is a szalakóta. Sajnos az utóbbi két fajt jelenleg kóborlóként sem lehet látni. Több mint 200 madárfaj figyelhető meg a területen, amelyek egy része itt is fészkel.
A ledőlő, látszólag hasznosítatlanul korhadó fatörzseken számos ritka bogárfaj talál szaporodásra alkalmas helyet és ezeken táplálkozik több harkályfajunk.
A változatos élőhelyeket kínáló erdőben megtaláljuk szinte az összes odúlakó madarunkat. A védett emlősök közül itt él a nyuszt, a vadmacska.
Az odúlakó és a barlangi denevérfajok közül eddig tíz előfordulása bizonyított, közöttük két fokozottan védett is.
Földtani és növénytani ritkaságai miatt 1995-ben természetvédelmi területté nyilvánították. 63 védett és 2 fokozattal védett növényfaj és több, mint 140 védett és 15 fokozottan védett állatfaj előfordulásáról van bizonyíték. A védett terület igazi értéke azonban az, hogy Magyarországon csak itt maradt fenn eredeti ősállapotában természetes erdő.