Öreg-lyuk barlang

A Bajnai Őr-hegy oldalában megbújó barlangot a Bajnáról induló, kellemes sétát ígérő, körtúraként kialakított zöld háromszög jelzés mentén lehet megközelíteni, bármelyik irányból. A jelzésből kiágazó kis ösvénynél egy „Barlang” feliratú tábla is segíti megtalálását. Ha minél rövidebb úton akarjuk elérni, akkor Epöl felől induljunk el!

Bejáratának valódi szélessége a 16 métert is meghaladja, azonban a beékelődött hatalmas méretű kőtömbök miatt jóval kisebbnek hat. Mögötte egyenletes, enyhe lejtéssel futó, tágas folyosó vezet a mélybe. A kövekkel borított lejtőn kényelmesen lesétálhatunk egészen a főfolyosó legalsó pontjára, csak néhol kell kicsit lehajolni hozzá. Lefelé menet több helyen is megfigyelhetünk a barlang mennyezetén felfelé harapódzó kisebb kürtőket, gömbüstöket. A járat alsó harmadában egy óriási méretű, szinte teljesen szabályos, 6-7 méter átmérőjű gömbfülke alakít ki egy kisebb termecskét. Az innen pár méterre lévő végpont szintén egy hasonló jellegű gömbfülkés terem.

A barlang széles folyosóján szinte észre sem vesszük, hogy lefelé menet egy elágazás mellett is elhaladunk, ahogy a bejárattól kb. 15 méternyire, jobb kéz felé egy mellékjárat sötétlik. Az alacsony, éppen csak 1 méter magas járaton átbújva újra kitágul a tér, és a barlang aljához hasonlóan itt is egy nagyméretű, 4 méteres magasságig felnyúló gömbfülkés terem közepén találjuk magunkat.

Figyeljük meg, hogy a barlang mennyezete mennyire egy síkban fut végig, a járat magasságát az aljzat domborzati viszonyai határozzák meg. A mennyezetet közelről is megvizsgálva a sík kőzetlapon apró oldásos formákat, lyukacsokat, és keskeny, oldással tágított repedéseket találunk.

Ennek a barlangnak a példája nagyon jól mutatja, hogy mennyire meghatározó az alapkőzet egy-egy üreg kialakulásában és formakincsében. Ha megfigyeljük az enyhén befelé lejtő plafont, jól látszik rajta, hogy szinte teljesen egy síkban van, csak a felfelé törő kürtők, és gömbfülkék magasodnak ki belőle. A barlang mennyezete ugyanis nem más, mint a dachsteini mészkő egy réteglapjának az alja. A mélyből felfelé törekvő vizek a mészkő réteglapjai között kioldottak egy, a környezeténél valamiért könnyebben oldódó réteget, míg a fölötte lévő, keményebb réteg ellenállt az oldásnak. A kioldott réteg helyén találjuk ma magát a barlangot, mely egykor valószínűleg bővizű forrásként is működött.

A régészek ebben a barlangban is keresték elődeink nyomát. A 20. század elején Hillebrandt Jenő, és Kadic Ottokár is végzett itt ásatásokat, majd később a Magyar Nemzeti Múzeum régészei is dolgoztak benne. Kitöltéséből elsősorban őskori és római kori cserépmaradványok kerültek elő, valamint nagy mennyiségű csontlelet, melyek különböző denevérfajoktól származtak.

A denevérek nem csak régen, de ma is kedvelik a barlangot: téli szállásként, és nyári tanyahelyként egyaránt használják. Tágas bejárata és lejtős folyosója miatt azonban könnyen beáramlik a téli hideg levegő, ezért elsősorban hidegtűrő denevérfajok telelését figyelték itt meg, mint például a kései- vagy a piszedenevér.