Bácsbokodi víztározó

Az Alföld déli csücskében, kiváló természeti környezet, végtelenül nyugodt körülmények, és változatos, halban gazdag vízterület várja a vendéghorgászokat.

A tározó jellege szerint völgyzárógátas víztározó. A természet adta terepviszonyok mellett építettek egy gátat.

Vizét a közepes vízhozamú Kígyós-patak táplálja, s vezeti el feleslegét. A tározó vizének minőségét rendszeresen a Szarvasi HAKI munkatársa vizsgálja, s hal-élettanilag eddig kiválónak találta. Egyetlen műtárgya az úgynevezett Barát-zsilip, alsó kifolyással.

Területe a nádasokkal együtt 21 hektár, a felső-tó 8,5 hektár. Hossza 3 kilométer, szélessége az öblös területeken 100, az egyenesebb szakaszokon 300 méter. Mezőgazdasági területek, főleg szántók övezik. Közvetlen környezetét telepített kőris- és szilfák, akácosok, berki füzesek ékesítik, árnyékolják. Partját mindenhol nádas övezi, a nádasok között szabdaltan vannak horgászállások, stégek. A tározó körül közel 200 stég van, melyek az egyesület tagjainak tulajdonában vannak.

A félszigetnél, hosszabb partszakaszon nincs nádas, ezen a szakaszon füvesített területen foglalhatnak helyet a horgászok.

A mederviszonyokat tekintve nem hirtelen mélyülő, de vannak 3-3,5 méteres mély részei is a tározónak. A felső, befolyó részen sekélyebb a vízoszlop. A szélvizeken laposok és szakadtak váltakoznak.

Átlagmélysége 2 méter, ami nagyon ideális, mert a kánikulai időket is át tudják vészelni a halak. A területet elárasztásakor tereprendezés nem volt, a patak völgyében lévő bokrokat, fákat, tuskókat benne hagyták, melyek kiváló búvó- és ívó helyeket nyújtanak a halaknak.

HALFAUNA – FOGÁSI ESÉLYEK
A tó legjelentősebb, és legtöbbet horgászott hala a ponty, a pontyállomány elég jelentős. Több nagyobb ponty is van a vízben, látni mozgásukat, de ezek olyan akadós területen húzzák meg magukat, hogy csak kevesen próbálkoznak kifogásukkal. A nagytestű pontyok védelme érdekében, a 10 kiló felettieket kíméletes horogszabadítás és fotózást követően, vissza kell helyezni a vízbe. Amurból is szép példányok vannak a tározóban. Pontyozás közben gyakran ráharapnak a 10-15 kiló feletti torpedók.

Amikor létre jött a tó, 4-5 db kapitális harcsa volt benne, azok ívtak le. A kilencvenes években volt igazán híres a Bácsbokodi víztározó harcsáiról, országos mennyiségben és méretben is benne voltunk az első tízben. Még az ősállomány egyedeiből lapulhatnak a mederben 110-120 kilósak, de ezeket a hatalmas példányokat, ha véletlenül meg akadnak, kifogni lehetetlenség. A helyiek egymás közt zsinórszaggató Jakabnak hívják ezeket a matuzsálemek. Néhányan sutpekos – elálló csöves – módszerrel, tenyeres kárász vagy dévér csalival próbálkoznak, de gyakran felveszik a pontyoknak felkínált pelletet és a bojlit is. Amikor a dévér csapatok a nádszéleken ívnak, a harcsák követik a megszédült „fehérnépséget”, és a part mellet lapulva várják őket. Így fogott Kis Ferenc 2011-ben egymást követő napokon pergetve egy 56 és egy 33 kilósat. Ősszel, erős felszereléssel, jól vezetett gumihallal, támolygó villantóval, jó eséllyel számíthatnak harcsára. Aki úszós vagy fenekező szereléssel szeretné horogra csábítani a nagybajuszút, annak érdemes a helyiek véleményét kérni, szívesen segítenek, elmondják a „titkos” helyeket.

A fogási adatok azt bizonyítják, hogy a két konkurens ragadozó közül, 2/3-1/3 a süllő javára. A süllő itt is kiszorítja életteréről a csukát. A tározón engedélyezett a pergető horgászat úgy, hogy ne zavarjuk horgásztársainkat. Érdemes a partot végigjárni, és a szabad stégekről a műcsalik színes skálájával vallatni a vizet. Süllőre az egy vagy kétfarkú fehér twisterrel, a küsz utánzatú gumihalakkal és a felúszó wobblerekkel csábíthatjuk horogra a tüskéshátúakat. Csukára a matt körforgó és a támolygó villantók eredményesek.

Aki a kényelmesebb ragadozóhal horgászat híve, a mederben lapuló akadók miatt ajánlatos az élő csalit úszós módszerrel felkínálni. A tó körül vannak kimondottan csukás részek. A nádfalas, és mélyebb részeken inkább számíthatunk rájuk. A helyi horgászok szívesen segítenek, azt is megmondják, hogy hová dobjon az idegen vízen nem jártas napijegyes.

Elenyésző számban balinok is szelik a vizet. Főleg ősszel lehet látni rablásukat, amikor a küszcsapatok a mélyebb vizekre vonulnak. Tíz éve lettek telepítve azzal a céllal, hogy az aprónépséget ritkítsák, illetve sporthalnak. Célzottan nem horgásszák, de az elmúlt években több fogtak 4-5 kilósat sikerült zsákmányolniuk a horgászoknak.

Gyönyörű a tározó keszegállománya, aranykárászból minimális, de még fogható. Ezüstkárászból szép példányok csalhatók horogra, nem ritkán veszik fel a csalit a 40-50 dekásak. Szép a dévér állomány, az eddigi legnagyobb kifogott példány 4 kilós fölötti volt. Vörösszárnyú, szélhajtó küsz, és mostanában a sügér is eléggé elszaporodóban van, 2011-ben szép számban volt látható az utánpótlás. A finomabb szerelékkel horgászók csaliját keszegezés közben compó is felcsípheti, óvatos kapását ne hirtelenkedjük el, mert gyönyörű példányok úszkálnak még a vízben. Az aranykárász védelem alatt áll, csodáljuk meg, esetleg fotózzuk le, majd helyezzük vissza életterükbe.