Kékfestő Műhely

„Talán annak is köszönhető ez a töretlen iparos sors, hogy sohasem voltunk túl gazdagok és csak a saját munkára való támaszkodással sikerült elérni, hogy feltűnés nélkül, egy évszázadon keresztül folytathattuk ezt a mesterséget.”
Skorutyák János, 1977.

Ez az idézet fogadja a látogatót az egykori lóistálló helyén berendezett kiállítóteremben. A bemutatott tárgyi emlékek és fényképek a Skorutyák család itt élő és dolgozó négy generációjának szakmai tevékenységét és mindennapjait mutatják be. A látogatók emellett megismerkedhetnek a kékfestés magyarországi történetével és a kékfestő anyagok változatos felhasználási lehetőségeivel a népviselettől a városi divatig.

A 2015-ös felújítás során az épület és a benne található műhelyek új, egységes arculatot kaptak. A ház előtt megállva, az utcai homlokzaton rögtön szembetűnik a logó, ami első ránézésre nehezen megfejthető, de éppen ez a cél, hogy kíváncsivá tegye, belépésre ösztönözze a látogatót. A rejtélyre rögtön az első helyiségben, a kézi mintázó, vagy ahogy a mesterek nevezték, tarkázó műhelyben fény derül: a logó a kékfestők évszázadok óta használt legalapvetőbb szerszámát, a kézi nyomódúcot jeleníti meg.

A helyiségek falain körbefutó motívumok mind a családi mintakészlet egy-egy darabjának lenyomatai. A falakra festett szófelhők az adott műhelyre jellemző szakszavakat idézik fel. Az egyes munkafolyamatokat Skorutyák János kékfestő mesterről készült archív fényképek illusztrálják.

Minden muzeális gép, még a 19. században készült szekrényes mángorló és az 1868-ban készült perrotin mintázógép is megtekinthető működés közben. A vezetés során a kékfestés minden munkafolyamata élőben nyomon követhető, sőt, a látogatók maguk is bekapcsolódhatnak egy-egy munkafolyamatba.