Fachwerk római katolikus templom

A Berchtold kastély közelében áll az 1920/21-ben épült, a vidékünkön ritkaságnak számító favázas (Fachwerk technika) római katolikus kápolna. Építtetője gróf Berchtold Lipótné volt, tervezője nem ismert. A magyaros, népi szecessziós stílusú egyházi épületet dr. Hanauer Árpád István váci megyéspüspök 1921. június 14-én Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelte föl.

A kápolna építésének hiteles történetét Szilágyi László nagymágocsi lelkész (1909–1930) örökítette meg a mágocsi plébánia Historia Domusának lapjain. Ebből megtudhatjuk, hogy a román csapatok kivonulása után (1920. március 3.) visszatért az árpádhalmi uradalom birtokosa, Berchtold Lipótné, aki látogatást tett Szilágyi László lelkésznél. „E kedvező alkalmat arra használtam fel – írja Szilágyi –, hogy amire már tíz év óta folyton kértem, hogy tudniillik árpádhalmi birtokán egy templomot építtessen – most megvalósítsa.

A Kegyelmes Grófnő érveléseim nyomán, belátva ennek szükségességét, engedett kérésemnek. De a lehetetlenül drága építkezési viszonyokra való tekintettel nem templom, hanem csak kápolna építtetésére határozta el magát, azt is csak házilag készíttetve, megígérvén, hogy ha a normális építkezési viszonyok helyre állanak, egy nagyobb szabású templomot emeltet Isten dicsőségére az árpádhalmi park közepére.

Egyelőre a szükség kápolna tervével is meg kellett elégednem, mint kezdettel, gondolván hogy ezzel is el van, illetve el lett érve a czél […] A Kegyelmes Grófnő azonnal beváltotta ígéretét, tüstént elrendelte a kápolna építtetését, Ringelhann Béla főszámvevőt bízván meg a terv és építés vezetésével. 1920. július második felében fogtak hozzá, a magtártól északra fekvő térségen. Hosszan húzódott az építkezés, úgy hogy csak 1921 tavaszára lett kész a kápolna, melynek külseje nem valami szerencsés külső, legkevésbé templom benyomását keltő, inkább olyan pavilonrendszerű csarnok, óriási magas tetővel. Belül azonban egyházi hangulatot keltő, fehér aranyozott oszlopokkal, alul a falak másfél méter magasságban szimbolikusan mintázottak, szép aranyozott fehér oltár tabernákulummal; a szentélytől balra oratórium, jobbra a sekrestye. Felszerelése, a legszükségesebb egyházi ruhák stb. ízlésesek és elég jó kivitelben készültek.

A kápolna környéke parkírozva van, drótkerítéssel körülvéve. – A mai idők építkezési viszonyainak jellemzéséül érdemes a feljegyzésre, hogy ezen kápolna, bár házilag készült, mégis a reá való kiadások költségei felülhaladták a háromszázötvenezer Koronát; békeidőben normális viszonyok között, ily nagy összegből Katedrálist lehetett volna építeni. – A Kápolna és berendezése elkészülvén, erről jelentést tettem az Egyházmegye új Főpásztorának, Méltóságos és Főtisztelendő Dr. Hanauer Á. István püspök úrnak, ki élénk örömmel vette tudomásul, hogy egy Istenházával ismét gazdagabb lett Egyházmegyénk. Egyben kilátásba helyezte, hogy személyesen fog lejönni az Úr ezen körülbelül 300 személyt befogadó új hajlékát megáldani.” A tervtől eltérően nem került sor a kis kápolna templommá bővítésére.