Arlói-tó

A XIX. században és a XX. század elején a település keleti részén intenzíven bányászott barna kőszén fejtési eljárásaihoz tartozott a robbantásos frontfejtés, mely kisebb-nagyobb rezonanciákat okozott egyes területeken. A Csahó hegy geomorfológiai adottságai (vízzáró agyagréteg felett vízátengedő homok) és a kis földmozgások következményeként három ízben szakadt le a hegy nyugati feléről egy-egy jelentősebb földtömeg és zárta el a Szuhony patak völgyét. A természetes völgyzárógát megakadályozta a közel 10 km hosszú völgy vízgyűjtő területéről a csapadék és forrásvizek lejutását és a völgy fenékén a szántók, legelők helyén képződött egy tó. A folyamatosan emelkedő vízszint eláradással fenyegette a falut, így meg kellett oldani a szintszabályzást. Többszöri kísérlet eredményeként jött létre a mai bukóaknás szabályzó, mely a helyi horgászok segítségével került kialakításra. A tó felülete stabilizálódott, a földkönyvi kimutatás szerint 8,1 hektáros.

A környékbeliek hamar felfedezték a nagyszerű természeti adottságokkal rendelkező völgyet és a keletkezett kis hegyvidéki tavat. Sorra épültek víkendházak a mellékvölgyekben és az akkoriban jól prosperáló Ózdi Kohászati Üzemek nyújtott támogatást a strand kiépítéséhez. Jelenleg kemping és strandfürdő működik területén. A tó nyújtotta lehetőségek közül a fürdés, horgászat, evezés biztosított.

A tó körüli közművesített telkek rendelkeznek ivóvíz, gáz, kábeltévé, telefon bekötési lehetőségekkel. A területet az önkormányzat védetté nyilvánította.