Római katolikus templom

A község egykori, középkori eredetű temploma, melyet Szent Adalbert tiszteletére emeltek, a XVIII. század elején már igencsak romos, elhagyatott volt. A törökkort követően a falu újbóli benépesítésekor a betelepült katolikus családok a szomszédos Mágocsra jártak misére, így templom hiányában a község a mágocsi plébánia filiája lett. (Mindaddig az is maradt, amíg egy önálló plébánia alapítását el nem határozták.)

A templom felépítését a település birtokosa, a Perczel család vállalta magára. Fogadalmukat Perczel András Tolna vármegye szolgabírája váltotta valóra, aki végrendeletében 15 ezer forintot különített el a mocsoládi templom felépítésére. A végrendeletnek megfelelően megkezdődtek az előkészületek az építkezés körül. 1813-ban Tolna megye archidiakónusa, Gruber András felkérést kapott a templom helyének kijelölésére, majd az alapkő letételének szertartásán is ő vett részt 1824. november 8-án. Ezt követően kezdődött meg az építkezés az egykori pécsi püspök, Király József beleegyezésével. A munkálatok 1836-ban fejeződtek be.

A templom állagát részletesen először az 1842. évi püspöklátogatáskor írták le: kívül-belül meszelt falai téglából épültek, megfelelő vakolattal borítva. Mennyezete boltozott, szentélyét csiszolt kőlapokkal, a templomhajó padlóját téglával burkolták. A templom tetejét cserép, a tornyot bádog fedte. Tornyában három harang lakott. Az épület alatt a Perczel-család kriptája állt. Három oltára közül a főoltárt Szent András apostol tiszteletére szentelték. Rendelkezett egy tízváltozatú orgonával is.

1879-ben az új plébános Gött Ádám szerint minden igencsak elhanyagolt volt, amikor átvette a plébániát. Gött „szánandó helyzetűnek” írta le a templomot, a plébánialakot és az iskolát. Nekikezdett a felújításnak, ám ezzel rögtön kivívta a lakosság rosszallását. A plébánia rendelkezésére álló 1200 forintja mellé a pécsi püspök ajánlott fel további 2200 forintot, melyből a templom tetőszerkezetét újították fel. Ezen kívül felújították az ajtókat, ablakokat és az orgonát is. A plébánia épületét egy külső szoba-konyhával bővítették, az udvar hátsórészén egy fészert hoztak létre. A munkálatokat Zsila Vilmos építészmérnök irányításával 1880-ra fejezték be. A templom újrafestése Dietrich József plébános költségén készült el 1899-ben. Később Zichy Gyula megyéspüspök 6700 korona adományából a templom és a plébánia épületén ismét számos javító munkát végeztek, és egy teljesen új tornyot építettek a régi helyére.

A templom új orgonáját 1941-ben rendelték a pécsi Angster és fia cégtől, az új hangszer 1942-re készült el. Az újonan beiktatott plébános a templomot ismét elhanyagoltnak találta, a felszerelés nagy részét alkalmatlannak találta a liturgiára. Az épületnek ekkor még nem volt villanyvilágítása, az elektromos áramot 1943-ban vezették be.