A templom a XIII-XIV. században épült román építészeti stílusban. A Szent Miklós tiszteletére szentelt templomot és annak Benedek nevű papját az 1332-35-ös pápai tizedjegyzékek már megemlítik. A XV. században a templomot átalakították, de a kétablakos, egyenes záródású szentélyt meghagyták. Ekkor került hozzáépítésre a mostani templomhajó, fő homlokzatán egy kör alakú, a déli falán három, rézsűs, világító ablakkal. Ebből az időből származhatnak a templomtest sarkait megtámasztó támpillérek is. A török uralom vége felé, 18681-ben elpusztult a templom tetőszerkezete, de a falak és a boltozat egy része megmaradt. A XVII. század elején Szabolcs vármegye nagy része reformátussá lett. Ekkor kerülhetett a templom az evangélium szerint reformált hívek tulajdonába.

1773-76 között a katolikusok kísérletet tettek ugyan a templom visszaszerzésére, de 1777.ben Mária Terézia királynő a kálvinisták birtokában hagyták hagyatta a templomot.