Az elmúlt évszázadokban Adony területén sok vízimolnár élt, ők állíttatták a szobrot 1778-ban védőszentjük emlékére. Az eredeti talapzatot egy 19. sz.-i kereszt alépítményével cserélték ki. Az 1940-41es jeges árvíz feldöntötte, nagy károkat okozott, ezért a szobrot az ártól beljebb, a parton helyezték el.

Évtizedek alatt a szobrot a növényzet annyira benőtte, hogy a közösség számára nem volt látható, ezért az alkotást az Adonyért alapítvány gondozásában a komp kikötő bejáratához helyezték át.

A 6-os útról a Lórévi táblánál, a Duna felé fordulva a révátkelő melletti épület mellett hasáb alakú piedesztálon áll, dúsan redőzött ruhában, kezében kereszttel. A szobor anyaga mészkő, jelenlegi állapota a porózusságából adódóan leromlott, mohás, helyenként sérült, cementes anyaggal javítgatott. Egy műszakilag leromlott, omladozó régóta elhagyott, nem kezelt épület tövében áll, a további állagromlás érdekében sürgőssé vált a szobor végleges helyének felkutatása, megtalálása.

Régi célja a helységben élő zömében Római Katolikus vallású közösségnek, hogy meg kell keresni a későbbiekben a szobor számára méltó helyet. A végleges elhelyezésére, helyének meghatározására több terv született, de egyik sem valósult meg. Az elmúlt évtizedben a kis Duna ág kotrásával és part kialakításával olyan helyzet alakult ki, hogy a szobrot az eredeti helyére vissza lehet biztonságosan állítani.

A tervezett elhelyezési terület rendezett, megközelítése könnyen biztosított, karbantartott, parkszerű egyenletes, füves tér, melyet sportolási és rendezvény célból az Adonyi vízisport egyesület használ.

Tervező feladatát képezte egy olyan alapozás és posztamens, tér létrehozása, hogy a szobor hosszú távú állékonyságát, megközelíthetőségét biztosítsa, hogy a szobor által formált Szent tiszteletét méltóképpen meg lehessen ünnepelni, a térbeli alkotást körbe lehessen járni, környezetét egyszerűen lehessen kezelni.