Árpád-kori templomrom

Ádánd községtől keletre, a Sió- berektől északra elterülő lapályos részen annak egy homokos kiemelkedésén áll a romos templomtorony az Erzsébet major közelében, amit a helybéliek Törökhagyásként is említenek. Némelyek a helyet Hetyének, mások Ketyének ismerik. A település 1082 illetőleg késő Árpád korra kelteződik, szabad nemesi birtokként.

A gótikus torony nyugati oldalán félköríves ablak, e felett hangrés és feljebb nagy négyszögű ablak látható. Az utóbbi azonban csak részben ép. A templom hajója a torony keleti részéhez illeszkedett és egykor dongaboltozat fedte.

Annak ellenére, hogy papját csak 1327-ben említik első ízben, András pap, majd 1333-34-ben Jakab plébánosról esik szó, a templom, építészettörténeti érvek alapján, feltétlen Árpád kori és román stílusú építészeti emlékek sajátosságait mutatja.

A török hódoltság alatt a falu elpusztult, a templomot is ekkor rombolhatták le. 1888-s régészeti ásatások alkalmával sok embericsont került napvilágra, továbbá kőedények, lópatkó, csatgomb, vaskapocs, néhány vaskés és egy kis ezüstérem. A régiségeket Szabó István régész a Nemzeti Múzeumnak ajánlotta fel.