A község a magyar honfoglalás idejében települt, tehát 1100 éves, a templom az 1200-as években román stílusban épült kelet-nyugati tengelyben. A falut 1255-ben, a templomot 1332-ben említi oklevél. A templomot a XV. században gótikus stílusban átépítették. Ekkor készítették a gótikus ablakokat.

A reformációban a templom és a nép reformátussá lett, azóta református a templom. A hajónál valamivel keskenyebb keletelt szentélye dongaboltozatos és egyenes fallal zárul. A szentély külső két sarkán támpillérek állnak. A templom nyugati bejárata fölött van az 5 m magas nyeregtorony. A templom 1857-ben leégett. A tűz után vették észre, hogy képek lehettek a vakolat alatt, de ezeket a mai napig nem tárták fel.

A templomot 1858-ban újjáépítették. A mennyezet sík, vakolt. A szentély északi falában egy vasszekrényben van egy festmény, melyen Kis Borbála portréját látjuk rajta. Ez a nő más faluban lakott, de 1874. augusztus 19-én szüleinek az itt lévő házában tartózkodott, amikor egy nagy tűzvészben gyermekével együtt megégett. Édesanyja adományt tett az egyháznak, hogy helyezzék el a templomban gyermeke képét. Így került 1891-ben a templomba a kép.

Három acélharangja van. A 225, 135 és 73 kg-osak a westfáliai Bochumban készültek 1859-ben.