Abasár látnivalói
Kapásház
A ház a hagyomány szerint kétszáz éve épült. Falai vályogból készültek, nyeregteteje náddal fedett, udvari homlokzata háromtengelyes. A szoba és a konyhaelrendezés módja a korábban általános szokásos lakásrendnek felel meg, a huszadik század első negyedében használt tárgyegyüttessel van berendezve. A bemutatott tárgyvilág a szőlőművelő kapás és summás család életmódját képezi.
A konyhában féloldalas szabadkémény látható tüzelőpadkával. A sütés, főzés tárgyai között látható a háromlábú vas és cserép lábas serpenyő, a lapos fenekű vaslábasok, a kenyérsütő tepsik.
A gömöri fazekasközpontból hozták vásárba a cserépedényeket, melyeknek jellegzetes csoportját alkotják a nagy fazekak. A tűzálló agyagból készült főzőedény olyan ételek készítésére volt alkalmas, melyeknek - mint a káposzta, bab, húsleves, kása - egyenletes, lassú tűz kellett. Főztek benne szabad tűzhelyen, vagy bent a kemencében, illetve tüzelőpadkán, ahol kétoldalt a fazék mellé rakták a tüzet. A tűzhely szerszámai közül látható a falhoz támasztott szénvonó és a tűzélesztésre használt tűzfújó.
A kenyérsütés eszközei közül a kenyérszakajtó fatál, a szita, a kovászfa, a sütőlapát idézi a dagasztás, sütés folyamatát. A dagasztáshoz már előző nap készültek, elkészítették a kovászt, elővették a teknőt, szitát, kovászfát, kovászkendőt, szakajtókosarat, kenőtollat, kenyértartókat. Másnap korán reggel a szobában, a kaszli előtt dagasztottak. Egy hat-tízgyermekes családnál húsz kilogramm lisztből 6-7 kenyeret sütöttek. A gyerekeknek cipókat készítettek. Egy hónapban általában kétszer sütöttek kenyeret.
A tej feldolgozásának eszköze a köpülő, amelyben a tejfel, aludttejet függőleges irányban mozgó verővel ütötték, segítségével a vajat készítették. A tejesfazekak, tejesköcsögök száma a tehéntartással, a tehenek számával függött össze. Helyük a köcsögfán, a kerítésen, vagy a konyhában, kamrában volt.
Az olajos edényben tárolták a böjti ételkészítéshez szükséges étolajat. A tésztafőzésnél a főzőedények mellett fontos a cserépszűrő szerepe is. Szilvaíz tárolására mázas fazekat, csuprot használták.
A vizespadon két vizeskorsó fért el. Nem csak a házban használták a vizeskorsót, hanem a mezőn is. Régen csörgős korsóval jártak a határba, azt használták a víz szállítására és ivásra. A pitvar szemközti falán a díszesebb bélapátfalvi tányérok sorakoznak.
A konyhában féloldalas szabadkémény látható tüzelőpadkával. A sütés, főzés tárgyai között látható a háromlábú vas és cserép lábas serpenyő, a lapos fenekű vaslábasok, a kenyérsütő tepsik.
A gömöri fazekasközpontból hozták vásárba a cserépedényeket, melyeknek jellegzetes csoportját alkotják a nagy fazekak. A tűzálló agyagból készült főzőedény olyan ételek készítésére volt alkalmas, melyeknek - mint a káposzta, bab, húsleves, kása - egyenletes, lassú tűz kellett. Főztek benne szabad tűzhelyen, vagy bent a kemencében, illetve tüzelőpadkán, ahol kétoldalt a fazék mellé rakták a tüzet. A tűzhely szerszámai közül látható a falhoz támasztott szénvonó és a tűzélesztésre használt tűzfújó.
A kenyérsütés eszközei közül a kenyérszakajtó fatál, a szita, a kovászfa, a sütőlapát idézi a dagasztás, sütés folyamatát. A dagasztáshoz már előző nap készültek, elkészítették a kovászt, elővették a teknőt, szitát, kovászfát, kovászkendőt, szakajtókosarat, kenőtollat, kenyértartókat. Másnap korán reggel a szobában, a kaszli előtt dagasztottak. Egy hat-tízgyermekes családnál húsz kilogramm lisztből 6-7 kenyeret sütöttek. A gyerekeknek cipókat készítettek. Egy hónapban általában kétszer sütöttek kenyeret.
A tej feldolgozásának eszköze a köpülő, amelyben a tejfel, aludttejet függőleges irányban mozgó verővel ütötték, segítségével a vajat készítették. A tejesfazekak, tejesköcsögök száma a tehéntartással, a tehenek számával függött össze. Helyük a köcsögfán, a kerítésen, vagy a konyhában, kamrában volt.
Az olajos edényben tárolták a böjti ételkészítéshez szükséges étolajat. A tésztafőzésnél a főzőedények mellett fontos a cserépszűrő szerepe is. Szilvaíz tárolására mázas fazekat, csuprot használták.
A vizespadon két vizeskorsó fért el. Nem csak a házban használták a vizeskorsót, hanem a mezőn is. Régen csörgős korsóval jártak a határba, azt használták a víz szállítására és ivásra. A pitvar szemközti falán a díszesebb bélapátfalvi tányérok sorakoznak.
További keresési lehetőségek