A 2004-ben megnyílt abaligeti Denevérmúzeum az Abaligeti-barlang szomszédságában található. Egyedülálló tematikus bemutatóhely, ahol a látogatók megismerhetik a denevérek kevéssé ismert és misztikusnak tűnő világát.
A denevéreket élőhelyeik szerint, nagyszerű kialakítással, látványosan és valósághűen tárja elénk.
A múzeum bemutatja a denevérkutatás történetét, eszközeit és ez alapján denevérek főbb magyarországi tartózkodási helyeit és vándorlási útvonalait is.
A sátáni vagy a szerencsehozó
A denevérek több ezer éve foglalkoztatják fantáziánkat, de az eltérő társadalmi kultúrák a világ különböző részein teljesen eltérő módon viszonyulnak hozzájuk.
A keleti világrészben pozitív szerepet tölt be a denevér, gyakran szerepel festményeken, épületek díszes faragványain mint szerencsehozó misztikus lény. A kínai fu szó egyben denevért és szerencsét is jelent.
A dél-amerikai maja kultúrában egyik istenségüket denevérfejjel és denevérszárnnyal ábrázolták, mely a templomok faragványain még ma is megtalálható. Európában és a keresztény kultúrkörben mindig is a gonosz és a rossz megtestesítője volt, gyakran ábrázolták a sátánt denevérszárnyakkal. Sok babonás ember tartotta, vagy tartja még ma is úgy, hogy denevérek elkárhozott lelkek. A római Basilius azt írta, hogy a denevérek természete az ördögével van vérrokonságban. Sajnos még a közelmúltban is gyakran előfordult, hogy a denevéreket kiszegezték az ajtófélfára, hogy távol tartsa a rontást a háztól.
A sok babona és tévhit még napjainkban is rányomja bélyegét az európai ember denevérekhez való viszonyára. Ha kicsit utánanézünk milyen állatok is valójában a denevérek, akkor sok meglepő és új ismerettel gazdagodhatunk, talán más szemmel nézünk majd ezekre a hasznos és veszélyeztetett állatokra, melyekkel szegről-végről még rokonok is vagyunk...
A múzeum élőhelyek szerint mutatja be a denevéreket.
A búvóhely és élőhely gyakran helytelenül alkalmazott fogalmak. Denevérek esetében búvóhely az az objektum, ahol az állat a nappalokat tölti, egy-egy alkalommal, vagy huzamosabb ideig: téli álom során, szülőkolónia alkotás céljából, vagy átmeneti szálláshelyként, például a hímek esetében.
A búvóhely lehet faodú, sziklahasadék, panelhézag, padlás, pince, barlang, bányavágat és egyéb ezekhez hasonló helyek. Innen járnak a denevérek esténként vadászni, ezeket a búvóhelyeket egész évben, vagy évszakosan használják, majd telelő, szaporodó, átmeneti szálláshelyekre távoznak. Ezeket az esetek többségében rendszeres, meghatározott időközönként váltogatják. Az a terület ahol a nyári, téli, esetleg átmeneti szálláshely, a táplálkozó- és szaporodóhely található, ezt egységesen élőhelynek nevezzük. A különböző denevérfajok mozgástere eltérő, a néhány négyzetkilométertől a több ezer négyzetkilométerig változhat. Ezért az élőhelyek mérete is ezzel megegyezően változik.
Nagyon fontos, hogy pontosan ismerjük a különböző fajok élőhelyének nagyságát, hogy a fajok védelmét az élőhely védelmén keresztül biztosíthassuk.
Ember és denevér
A múzeumban megtudhatjuk, hogy a denevérek érzékeny állatok, specifikus életmódjuk miatt állományaik sérülékenyek, a biológiai láncban igen fontos szerepet töltenek be, ezért védelmükért mindent meg kell tennünk.
Természetes ellenségeik közül a nyestet, macskát, gyöngybaglyot említhetnénk, és esetenként a nappali ragadozó madarakat is. Ezek azonban elenyésző mennyiségben apasztják a denevérek számát.
Az emberi beavatkozások következtében világállományuk drasztikusan lecsökkent. Ennek hatására egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk védelmükre. Hazánkban már több mint száz évvel ezelőtt védetté nyilvánították a denevéreket.
Jelenleg is törvényi oltalom alatt áll az összes hazai faj, sőt 8 fajt fokozott védelem alá sorolnak.
Hazánk nemzetközi szinten is elkötelezte magát a denevérvédelem mellett.
A természetvédelmi szakemberek már rég tudják, hogy nem a fajok törvényi védelme a megoldás, hanem az élő-, táplálkozó-, és búvóhelyeket kell megvédeni, és ezáltal oldható meg az ott élő fajok védelme is.
A múzeum nyitvatartási ideje:
Március 15-október 15.: naponta 9.00-18.00
Október 16-március 14.: naponta 10.00-15.00
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A denevéreket élőhelyeik szerint, nagyszerű kialakítással, látványosan és valósághűen tárja elénk.
A múzeum bemutatja a denevérkutatás történetét, eszközeit és ez alapján denevérek főbb magyarországi tartózkodási helyeit és vándorlási útvonalait is.
A sátáni vagy a szerencsehozó
A denevérek több ezer éve foglalkoztatják fantáziánkat, de az eltérő társadalmi kultúrák a világ különböző részein teljesen eltérő módon viszonyulnak hozzájuk.
A keleti világrészben pozitív szerepet tölt be a denevér, gyakran szerepel festményeken, épületek díszes faragványain mint szerencsehozó misztikus lény. A kínai fu szó egyben denevért és szerencsét is jelent.
A dél-amerikai maja kultúrában egyik istenségüket denevérfejjel és denevérszárnnyal ábrázolták, mely a templomok faragványain még ma is megtalálható. Európában és a keresztény kultúrkörben mindig is a gonosz és a rossz megtestesítője volt, gyakran ábrázolták a sátánt denevérszárnyakkal. Sok babonás ember tartotta, vagy tartja még ma is úgy, hogy denevérek elkárhozott lelkek. A római Basilius azt írta, hogy a denevérek természete az ördögével van vérrokonságban. Sajnos még a közelmúltban is gyakran előfordult, hogy a denevéreket kiszegezték az ajtófélfára, hogy távol tartsa a rontást a háztól.
A sok babona és tévhit még napjainkban is rányomja bélyegét az európai ember denevérekhez való viszonyára. Ha kicsit utánanézünk milyen állatok is valójában a denevérek, akkor sok meglepő és új ismerettel gazdagodhatunk, talán más szemmel nézünk majd ezekre a hasznos és veszélyeztetett állatokra, melyekkel szegről-végről még rokonok is vagyunk...
A múzeum élőhelyek szerint mutatja be a denevéreket.
A búvóhely és élőhely gyakran helytelenül alkalmazott fogalmak. Denevérek esetében búvóhely az az objektum, ahol az állat a nappalokat tölti, egy-egy alkalommal, vagy huzamosabb ideig: téli álom során, szülőkolónia alkotás céljából, vagy átmeneti szálláshelyként, például a hímek esetében.
A búvóhely lehet faodú, sziklahasadék, panelhézag, padlás, pince, barlang, bányavágat és egyéb ezekhez hasonló helyek. Innen járnak a denevérek esténként vadászni, ezeket a búvóhelyeket egész évben, vagy évszakosan használják, majd telelő, szaporodó, átmeneti szálláshelyekre távoznak. Ezeket az esetek többségében rendszeres, meghatározott időközönként váltogatják. Az a terület ahol a nyári, téli, esetleg átmeneti szálláshely, a táplálkozó- és szaporodóhely található, ezt egységesen élőhelynek nevezzük. A különböző denevérfajok mozgástere eltérő, a néhány négyzetkilométertől a több ezer négyzetkilométerig változhat. Ezért az élőhelyek mérete is ezzel megegyezően változik.
Nagyon fontos, hogy pontosan ismerjük a különböző fajok élőhelyének nagyságát, hogy a fajok védelmét az élőhely védelmén keresztül biztosíthassuk.
Ember és denevér
A múzeumban megtudhatjuk, hogy a denevérek érzékeny állatok, specifikus életmódjuk miatt állományaik sérülékenyek, a biológiai láncban igen fontos szerepet töltenek be, ezért védelmükért mindent meg kell tennünk.
Természetes ellenségeik közül a nyestet, macskát, gyöngybaglyot említhetnénk, és esetenként a nappali ragadozó madarakat is. Ezek azonban elenyésző mennyiségben apasztják a denevérek számát.
Az emberi beavatkozások következtében világállományuk drasztikusan lecsökkent. Ennek hatására egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk védelmükre. Hazánkban már több mint száz évvel ezelőtt védetté nyilvánították a denevéreket.
Jelenleg is törvényi oltalom alatt áll az összes hazai faj, sőt 8 fajt fokozott védelem alá sorolnak.
Hazánk nemzetközi szinten is elkötelezte magát a denevérvédelem mellett.
A természetvédelmi szakemberek már rég tudják, hogy nem a fajok törvényi védelme a megoldás, hanem az élő-, táplálkozó-, és búvóhelyeket kell megvédeni, és ezáltal oldható meg az ott élő fajok védelme is.
A múzeum nyitvatartási ideje:
Március 15-október 15.: naponta 9.00-18.00
Október 16-március 14.: naponta 10.00-15.00