Református templom

Ezen a területen a régészeti ásatások nyomán és a leírások alapján megállapítható, hogy mindig volt lakott település, bár többször elnéptelenedtek ezek a falvak hosszabb – rövidebb időre.

A legutóbbi feljegyzések szerint a szalóki részen legkorábban reformátusok telepedtek meg, majd őket követték a római katolikus felekezetűek, akik Tiszaszalókon mindvégig többséget alkottak.

Az abádi újratelepülés során színtiszta magyar reformátusok érkeztek, és Tiszaabád mindvégig megőrizte református többségét.

Mivel az újratelepülés során a két falut csak egy utca –a mai Deák Ferenc utca – választotta el, így többször is felmerült egyesítésük gondolata. A végső egyesítés 1896-ban történt meg, s ekkor kapta mai nevét Abádszalók.

A református gyülekezetek azonban nem egyesültek ekkor. Megtartották külön lelkészi állásukat, iskolájukat, presbitériumukat.

Az abádi református templom 1789-ben épült, a szalóki 1822-ben. Az Abádi templomnak három: a legnagyobb 560, a középső 330, míg a legkisebb 145 kg, a szalókinak két harangja van: 139 és 66 kilogrammos. A két egyházközségben 1971-ig két lelkész szolgált, 1971-től, miután nyugalomban vonult az utolsó szalóki lelkész az abádi lelkész látta el a szolgálatokat. A presbitériumok 1986 őszén kérvényezték a két gyülekezet egyesítését, ami 1987-ben meg is történt. Az Abádszalóki Református Egyházközségnek jelenleg mintegy 1200 tagja van.

Az Abádi templomfelújítás

Az 1990-es évekre világossá vált a gyülekezet előtt, hogy a műemléki védelem alatt álló abádi templom felújítását sürgősen el kell kezdeni. 1998-2000 között a külső felújítás zajlott: ablakok és vakolat cseréje, toronysisak javítás és festés, vízelvezető kavicsréteg kialakítása a templom körül.

2001-2002-ben a templombelső felújítása és műemléki

átalakítása zajlott. Megtörtént a mennyezeti kazetták cseréje, padozat csere, a közlekedő folyosókon a korábbi fapadlót felváltotta a jelenlegi téglajellegű hidegburkolat, elvégeztük a karzatok felújítását, valamint elkészült a templom hőlégbefúvós fűtése is.

Az abádi hangversenyorgona

A település legöregebb orgonája az abádi templomban található. Mechanikája és sípanyaga 1899-es építése óta elnehezedett és elavult. Egy korábbi rossz elgondolás szerint a régi orgona vezérlését akarták modernizálni, aminek következtében teljesen tönkre ment a hangszer.

Mivel Abádszalók igen kedvelt és látogatott üdülőhely, ahol valóban igény van komoly hangversenyek rendezésére, a presbitérium és a gyülekezet lelkésze úgy gondolta, hogy szükséges egy komoly és minden igényt kimerítő orgona megépítésére az abádi templomban. A sokféle elgondolás és meg nem valósuló terv után 2003. év február 13-án az esti órákban megszólalhatott új orgonánk, mely nem csupán a gyülekezet és a település, hanem a környék legkiválóbb hangszere lehet.

A hangszert a hollandiai Johannus Orgonagyár készítette két manuál – pedálos 47 /melyből 11 nyelvjáték!/ regiszteres kivitelben.

Az orgona játszóasztala az Úrasztala mögött található a földszinten. A játszóasztal elhelyezésénél figyelembe vettük Sepsy Károly Debrecen nagytemplomi orgonaművész –lelkész ez irányú szakmai tanácsát és útmutatását.

A „Mózes”- pad két részből állt, egy hosszabb és egy rövidebb részből. A hosszabb részt szüntettük meg, itt helyeztünk el egy 10 cm-es dobogót, melynek aljzata 50 cm vasbeton szerkezet, így stabilan áll ezen az orgona játszóasztala és nem tud inogni játék közben.

Az orgona hangzó részei a régi tönkrement kúpládás mechanikus orgona szekrényében találhatóak. A homlokzati sípokat meghagytuk, kellően rögzítettük, a többi sípot kivettük. 3 darab, 6 csatornás hangfal van az orgonaszekrényben. Ez a megoldás kellemes látványt és hangzásképet ad. Bár digitális orgonáról van szó, mégis elmondhatjuk, hogy hangminősége a valódi sípok hangzásához mérhető.