Szomolyai Kaptárkövek Tanösvény
Cím
Szomolya
külterület
47.891716 N, 20.478081 E
Kapcsolat
Telefon: 36/411-581
Web: www.kaptarko.hu
Email küldése
Szomolya község határában négy lelőhelyen, 13 kaptárkövön összesen 132 db fülke van. Ebből 117 db egy lelőhely 8 kaptárkövén található, s ugyanitt egyetlen kúpon 48 db fülkét lehet összeszámolni. Ez a lelőhely a Vén-hegy délnyugati oldala néven szerepel a szakirodalomban. A hatalmas kúpokkal, sziklaormokkal tagolt riolittufa-vonulat 8 egymástól jól elkülöníthető kaptárkövet foglal magába.



A völgyet uraló, legimpozánsabb sziklavonulat a Királyszéke (IV. sziklavonulat), mely egy búbos kemencéhez hasonlító nagyobb kúpra és több kisebb kúpra tagolódik, ahol összesen 48 db fülkét számolhatunk meg. A sziklát átszelő hasadékban (Kutyaszorító) is találunk fülkéket. Az egyik fülkének csak a hátlapja maradt meg, de annak 112 cm-es magassága alapján kiérdemelte a legnagyobb ismert kaptárfülke címet. Feltűnően sok a nagyméretű fülke: a nyílásmagasságuk általában 60 cm fölött van, nem egy meghaladja a 80, sőt a 90 cm-t is. A kúpok csúcsaiba egy-egy kerek lyukat faragtak, amelyek rendeltetése még nem teljesen tisztázott.



A Királyszékétől keletre található a völgyoldal peremén egykoron legmagasabbra emelkedő sziklatömb, a III. szikla. Felső részét a kőbányászat teljesen elpusztította. A megmaradt alsó szinten 8 fülke menekült meg. Innen 30 méterre délre találjuk a II. sziklát, amelyen 20 fülke sorakozik. A déli oldal már nagyon lekopott, az északnyugati oldalon viszont nagyon szép fülkék láthatók. Némelyiken a keret és keretátvágás is jól kivehető. Az I. sziklát innen 150 méterre, délre találjuk, mely egy kisebb méretű kúp, amin egy fülke van.



A Királyszékétől északnyugatra található V. sziklavonulaton 20 fülke és egy természetes hasadék mentén kialakult, ember nagyságú üreg látható. 1961-ben itt végzett ásatást Saád Andor. Az üreg feltöltésében és az előtérben kitűzött szelvényben 36 db 14-15. századi kerámiatöredéket találtak. Az V. sziklavonulat felett található VI. sziklakibúvás, tulajdonképpen az elbányászott III. vonulat folytatása, de attól bányaterek választják el és közelebb is esik az V. vonulathoz, ezért kapta a VI. sorszámot. A sziklacsúcson mindössze 1 fülke látható. A VII. sziklavonulat, mely az V. sziklavonulattól 30 méterre, északra található egy törésekkel, hasadékokkal átjárt hatalmas tömb. A 16 fülke között több viszonylag épségben megmaradt. Itt kitűnően tanulmányozhatók a keretes fülkék hosszanti oldalát metsző bevágások, amelyek az üreget lezáró fedőlap beillesztése után is nyílást biztosítottak a fülke belsejébe. Ezeket többen röpnyílásoknak, a méhek közlekedését biztosító vájatoknak tartják, de másféle szerepük is lehetett (lásd: léleklyuk). A VIII. kúp a VII. sziklavonulattól 20 méterre északnyugatra található. Formájában a cserépváraljai tufatornyokat idézi. Rajta 3 db fülke van, amelyek közül az 1. számú hossztengelye annyira ferde, hogy megkérdőjelezi a méhtartás lehetőségét.



A kaptárkövek területén 1958-ban kőbányát nyitottak. Ezt követően többen is felszólaltak a kaptárkő-csoport megmentése érdekében, sürgetve védetté nyilvánításukat (Takács József, Saád Andor). A cikkeket követően a megyei tanács betiltotta a kőbányászatot, ami addigra már tetemes károkat okozott. 1960-ban végleg rendeződött e természeti és kultúrtörténeti emlékek sorsa: az Országos Természetvédelmi Tanács természetvédelmi területté nyilvánította a sziklavonulatot.