A Kiss Pál Múzeum épülete a Lipcsey család által a 19. század első felében épített klasszicista stílusú kúria, amely szép ősfás parkjával turisztikai szempontból kiváló elhelyezkedéssel rendelkezik a Tisza-tó fővárosában, Tiszafüreden.
Az intézmény az ország egyik legrégebbi vidéki múzeuma, 2017-ben ünnepelte 140. születésnapját. Egy régészeti egyletből jött létre 1877-ben (Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet), amelynek első gyűjteménye a helyi polgárok lelkes kutatásának és adakozásának volt köszönhető.
Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet
Az öntevékeny szervezet létesítését 1872-ben Tariczky Endre (1818-1912) tiszafüredi római katolikus plébános vetette fel, aki régészeti ásatások megszervezésével, megvalósításával országos ismertségre tett szert a korabeli tudományos életben. Az Egylet taglétszáma rövidesen 135 főre emelkedett, amelynek célja lett: a régiségek ásatása, a régészeti ismeretek terjesztése, s a régészet iránti érdekeltség fejlesztése, ápolása, régészeti szakkönyvtár és régiségtár létrehozása.
Az Egylet gyűjtőterülete a Közép-Tisza mentére terjedt ki: Tiszarofftól és Kőtelektől egészen Egyekig, Poroszló térségéig. A rohamosan gyarapodó emlékanyagot négy fő csoportba sorolták: az éremgyűjtemény, a régiségtár, a vegyes tárgyak és a könyvtár alkotta a főbb egységeket. Az Egyesület másik éltetője Milesz Béla (1843-1912), a református iskola tanítója volt, aki szakmai precizitással dokumentálta a begyűjtött leleteket.
A két lokálpatrióta tevékenysége több mint három évtizeden át határozta meg Tiszafüred kulturális életét. 1896-ban az egyesület a Múzeum- és Könyvtáregylet nevet vette fel és az akkor már rangos gyűjtemény a Községháza emeleti helyiségeiben nyert elhelyezést.
A világháború alatt a gyűjteményt már nem tudták érdemben gyarapítani, és jelentős része a harci cselekmények során eltűnt, az érem- és régiséggyűjteménye szinte teljesen megsemmisült. A megmaradt értékes múzeumi gyűjteményt a háború után igyekeztek újjászervezni és restaurálni. Az intézmény 1952-ben költözött a volt Lipcsey-kúria műemlék épületébe és felvette Kiss Pál honvédtábornok nevét.
A mai Múzeum
Ma a Múzeum és a telephelyeként irányított Nyúzó Gáspár Fazekas Tájház a Tisza-tó szűkebb térségének, a Tisza bal partján lévő településeknek az egyetlen, működési engedéllyel rendelkező közérdekű muzeális intézménye. Területi múzeumként Tiszafüreden, Abádszalókon, Nagyivánon, Tiszaburán, Tiszabőn, Tiszaderzsen, Tiszagyendán, Tiszaigaron, Tiszaörsön, Tiszaroffon, Tiszaszentimrén, Tiszaszőlősön és Tomajmonostorán ez az intézmény gondoskodik a kulturális javak gyűjtéséről, nyilvántartásáról, megőrzéséről és restaurálásáról, valamint tudományos feldolgozásáról és kiállításokon való bemutatásáról.
Intenzív néprajzi és helytörténeti gyűjtés jellemezte az elmúlt évtizedeket, amelyek eredményeként számos értékes publikáció született Dr. Füvessy Anikó és Dr. Vadász István igazgatók tudományos kutatásai nyomán.
Az intézmény főépületében jelenleg két állandó kiállítás tekinthető meg, az egyik a 2001-ben megnyílt: Mesterek és mesterművek – Tiszafüred művészi kisipara és háziiparacímmel.
A kiállítás a XVII. század végi újratelepedéstől tekinti át Tiszafüred történetét, mezővárossá válását és céheinek alapítását.
A másik állandó régészeti kiállítás 2018 tavaszán nyílt meg és a: Városunk 7000 éve rejtőzködő kincsei címet kapta, utalva arra a gazdag történelemre, amely egyrészt a föld mélyén, másrészt a megyei múzeum raktárakban rejtőzködött az elmúlt időszakban.
A Tariczky Endre és Milesz Béla által kiásott és féltőn óvott tárgyak újra visszakerültek a városba, méltó emléket állítva az egykor itt élő emberek gazdag kultúrájának. A Nyúzó Gáspár Fazekas Tájházban az egykori népszerű füredi mesterség a fazekasság tárgyi emlékei és eredeti lakókörnyezete tekinthető meg.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Az intézmény az ország egyik legrégebbi vidéki múzeuma, 2017-ben ünnepelte 140. születésnapját. Egy régészeti egyletből jött létre 1877-ben (Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet), amelynek első gyűjteménye a helyi polgárok lelkes kutatásának és adakozásának volt köszönhető.
Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet
Az öntevékeny szervezet létesítését 1872-ben Tariczky Endre (1818-1912) tiszafüredi római katolikus plébános vetette fel, aki régészeti ásatások megszervezésével, megvalósításával országos ismertségre tett szert a korabeli tudományos életben. Az Egylet taglétszáma rövidesen 135 főre emelkedett, amelynek célja lett: a régiségek ásatása, a régészeti ismeretek terjesztése, s a régészet iránti érdekeltség fejlesztése, ápolása, régészeti szakkönyvtár és régiségtár létrehozása.
Az Egylet gyűjtőterülete a Közép-Tisza mentére terjedt ki: Tiszarofftól és Kőtelektől egészen Egyekig, Poroszló térségéig. A rohamosan gyarapodó emlékanyagot négy fő csoportba sorolták: az éremgyűjtemény, a régiségtár, a vegyes tárgyak és a könyvtár alkotta a főbb egységeket. Az Egyesület másik éltetője Milesz Béla (1843-1912), a református iskola tanítója volt, aki szakmai precizitással dokumentálta a begyűjtött leleteket.
A két lokálpatrióta tevékenysége több mint három évtizeden át határozta meg Tiszafüred kulturális életét. 1896-ban az egyesület a Múzeum- és Könyvtáregylet nevet vette fel és az akkor már rangos gyűjtemény a Községháza emeleti helyiségeiben nyert elhelyezést.
A világháború alatt a gyűjteményt már nem tudták érdemben gyarapítani, és jelentős része a harci cselekmények során eltűnt, az érem- és régiséggyűjteménye szinte teljesen megsemmisült. A megmaradt értékes múzeumi gyűjteményt a háború után igyekeztek újjászervezni és restaurálni. Az intézmény 1952-ben költözött a volt Lipcsey-kúria műemlék épületébe és felvette Kiss Pál honvédtábornok nevét.
A mai Múzeum
Ma a Múzeum és a telephelyeként irányított Nyúzó Gáspár Fazekas Tájház a Tisza-tó szűkebb térségének, a Tisza bal partján lévő településeknek az egyetlen, működési engedéllyel rendelkező közérdekű muzeális intézménye. Területi múzeumként Tiszafüreden, Abádszalókon, Nagyivánon, Tiszaburán, Tiszabőn, Tiszaderzsen, Tiszagyendán, Tiszaigaron, Tiszaörsön, Tiszaroffon, Tiszaszentimrén, Tiszaszőlősön és Tomajmonostorán ez az intézmény gondoskodik a kulturális javak gyűjtéséről, nyilvántartásáról, megőrzéséről és restaurálásáról, valamint tudományos feldolgozásáról és kiállításokon való bemutatásáról.
Intenzív néprajzi és helytörténeti gyűjtés jellemezte az elmúlt évtizedeket, amelyek eredményeként számos értékes publikáció született Dr. Füvessy Anikó és Dr. Vadász István igazgatók tudományos kutatásai nyomán.
Az intézmény főépületében jelenleg két állandó kiállítás tekinthető meg, az egyik a 2001-ben megnyílt: Mesterek és mesterművek – Tiszafüred művészi kisipara és háziiparacímmel.
A kiállítás a XVII. század végi újratelepedéstől tekinti át Tiszafüred történetét, mezővárossá válását és céheinek alapítását.
A másik állandó régészeti kiállítás 2018 tavaszán nyílt meg és a: Városunk 7000 éve rejtőzködő kincsei címet kapta, utalva arra a gazdag történelemre, amely egyrészt a föld mélyén, másrészt a megyei múzeum raktárakban rejtőzködött az elmúlt időszakban.
A Tariczky Endre és Milesz Béla által kiásott és féltőn óvott tárgyak újra visszakerültek a városba, méltó emléket állítva az egykor itt élő emberek gazdag kultúrájának. A Nyúzó Gáspár Fazekas Tájházban az egykori népszerű füredi mesterség a fazekasság tárgyi emlékei és eredeti lakókörnyezete tekinthető meg.