Agostyáni arborétum

Hely

Az arborétum kialakítása Nemeskéri Kiss Miklós erdőmérnök javaslatára 1955-ben kezdődött el. A telepítés alapját a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztálya által 1953-ban meghirdetett, a "Honosítás alatt álló fás növények ökológiai, élettani és rendszertani vizsgálata" c. pályázat képezte.

Agostyán község határában már akkor üzemelt egy 0,3 ha-os fenyő csemetekert, amelyet egy 40 éves sarjeredetű, 80 %-ban gyertyánból álló állomány vett körül. A Bocsájtó-patak mellett kitűnően fejlett égeres, kis területen vörösfenyő állomány díszlett.
Mivel a jó termőhelyen álló rontott gyertyános-tölgyes mielőbbi átalakítása úgyis időszerű volt, ezen a helyen jelölték ki a régi csemetekertet is magába foglaló arborétum helyét. Az arborétum alapvetően fatermesztési kísérleti céllal létesült. A kísérletek a nem őshonos, illetve hosszabb idő óta széles körben nem alkalmazott fajok és változatok klímatűrésére, termőhelyi igényére, az ellenállóképesség, a növedék és a faminőség vizsgálatára irányultak, elsősorban a különböző fenyőfélék elegyes és elegyetlen állományszerű telepítéseire.

A terület különlegességét már az Eszterházyak is felismerték, akik 1912-ben szlavóntölgyeket és vörösfenyőket telepítettek ide. Ezek ma az arborétum legidősebb fái.
A telepítés a régi állomány 60 %-os megbontása után pásztás talajelőkészítéssel és gödrös ültetéssel történt, hektáronként 7-10 ezer db csemete felhasználásával. Miután a csemeték megerősödtek a visszamaradt állományrészt fokozatosan termelték ki.
Ezt követően esztétikai és kertészeti célból elkülönülő gyűjtemény csoportokat és szolitereket is kialakítottak, az állományrészek szegélyét dekoratív változatokkal zárták le.
A sűrűn telepített állományfoltokat gyakori visszatéréssel és mérsékelt eréllyel tisztítani és gyéríteni kellett. 1955-1962 között közel 300 különböző növényfajt és változatot telepítettek a kertbe. Az erdőgazdaságnak akkoriban nem volt lehetősége arra, hogy külföldről új növényeket vásároljon, ezért a felhasznált szaporítóanyag kizárólag a magyarországi parkokból került ki.
Nemeskéri Kiss Miklós munkáját nagyban segítette dr. Barabits Elemér, aki korábban az Erdészeti Tudományos Intézetnél már foglalkozott a nem őshonos fajok honosítási lehetőségeivel. A másik segítő jobbot Bánó István erdőmérnök nyújtotta, aki tapasztalatai és megfelelő kapcsolatai révén a szaporítóanyag-beszerzésekben és a tervezésben adott hathatós segítséget.
Az arborétum akkori területe 15,6 ha volt. Napjainkra az arborétum összterülete 30,5 ha-ra bővült, amelybe a látogatható területeken kívül, az ültetvények és a csemetekertek is beletartoznak.

Az arborétum látogatása
Az arborétumban jelenleg 293 különböző fásszárú növény található. Az 1950-es, 60-as években telepített fák mára jelentős méreteket értek el, és impozáns látványt nyújtanak. Az országban egyedülálló módon több fenyőféléből kisebb erdőt láthat az, aki ellátogat ide. Így a már említett atlaszcédrus mellett tulipánfák, nyírek, juharok, vasfák, égerek, kőrisek, diók stb. több változata is megtalálható.
A bejáratnál szépen kidolgozott székely kapu látható, melyet 1980-ban az erdész fafaragó tábor tagjai készítettek. A völgy hatásának köszönhetően az arborétum a legnagyobb nyári kánikulában is kellemes, hűvös klímájú. A kert egész területét a Bocsájtó-patak szeli ketté, amelyen tavat hoztunk létre, a tó mellett pihenőhelyet alakítottunk ki.

Az arborétum szakvezetés keretében látogatható május 1. és szeptember 30. között, szombaton és vasárnap 9 30, 11, 13, 15 órakor.
Előzetes egyeztetés esetén, csoportokat hétköznap is fogadunk.