Római katolikus templom

A reformáció kezdetén pár családot kivéve egész Tarcal városát megnyerte magának az új hit. Ettől kezdve a templom több mint két évszázadon át a katolikus és református hivők civakodásának tárgya volt.

1562-ben már a reformátusok birtokában volt a templom. A ma egytornyú templom az 1606. évi jegyzőkönyv tanúsága szerint abban az időben kéttornyú volt. A templom átalakítására torony délkeleti támpillérének felső részében vésett latin felirat utal: Ismerd meg tenmagadat. A mű mestere Hancman Márton 1615. évi május 16-án.

A templomot több, mint egy évszázadon át, 1671-ig a protestánsok használták. Ebben az esztendőben a katolikus hitre áttért II. Rákóczi György özvegye Báthory Zsófia a sárospataki református főiskola épületét és annak minden vagyonát a jezsuita rendnek adományozza ugyanakkor valamennyi Rákóczi-birtokból eltávolította a protestáns lelkipásztorokat és mindenütt visszavette a protestánsoktól a templomokat köztük a tarcalit is.

1678. augusztus 14-én, amikor a várost Kara Haszán Aga akkori Egri Allás Bég nyolcszáz fős csapatával felégette és kirabolta, a templom is leégett. 1687-ben, amikor az újhelyi és tokaji katolikus eklézsia plébánosai és Munkácsi Sándor pataki racionista megegyeztek a mesteremberekkel a templom felújításáról az evangélikusok újra megszerzik és használják azt 1690-ig.

A tarcali katolikus plébános 1690-ben Bégányi György akkori tokaji udvarbíró segítségével szerzi vissza a katolikus hivok számára a templomot. 1706-ban a tarcali reformátusok a Rákóczi szabadságharc hatására a szó szoros értelmében elfoglalják a templomot és használják azt 1711-ig.

Az 1687-ben némileg renovált templom az 1700 körüli évekre annyira leromlott, hogy II. Rákóczi Ferenc egyik lakóházát engedte át ideiglenesen a híveknek. I. József császár a Rákóczi szabadságharc bukásával 1711. március 1-én rendeletet adott ki, melyben vallás tekintetében a szabadságharc elotti állapotot véglegesen visszaállította. Ettől az időtől a katolikusok használták és használják ma is a templomot.

A leromlott templomot Esterházy püspök közbenjárására, Grassalkovics Antal kamaraelnök támogatásával 1765. március 1-én kezdik újjá építeni, és a barokk stílusban újjáépített templom 1766. július 31-én az újhelyi esperes által meg is lett áldva.

A jelenlegi formájában kialakított plébániatemplom az Üdvözítő mennybe menetelének tiszteletére lett felszentelve.

Az 1834. október 15-i földrengés következtében a templom is megsérült. 1836-ban a templomtestet, 1856-ban a tornyot hozták rendbe. Az 1766-ban feltett hagyma alakú toronysisakot az 1924. július 14-i nagy erejű ciklon pusztította el. Helyreállítása során alakult ki a ma is látható hegyes toronysisak. A templomot 1980-83-ban újította fel a plébánia. A toronysisak felújítására 1986-ban került sor, amikor is visszakerült a csúcsára a régi szép mívű kovácsolt vaskereszt.

A templombelső kiemelkedő színvonalú és látványos részei a gazdagon faragott rokokó főoltár, mellékoltárok, szószék és a karzat mellvédjén található rácsok.
A templom északi oldalán, a falon kívül elhelyezkedő szoborra hívnám még fel mindenki figyelmét.

A barokk stílusban faragott kompozíció, az úgynevezett tarcali Pieta, naturalista jellege, drámai kifejező ereje, kiváló művészre utal. A neve legnagyobb sajnálatunkra ismeretlen. A szobor tulajdonképpen Szepsi Aloiz mogyoródi apát síremléke, melyet 1811- vagy 1841-ben (az évszámra csak következtetni lehet) bekövetkezett halála után állítottak.