Várkastély (Rom)

A templom közelében található a kb. 1 m széles, több méter hosszú kőfal két ablak-, alatta pedig egy ajtónyílással. Tar Lőrinc várkastélyának, udvarházának tartják. A templomtól a domboldalba sétálhatunk fel, ha közelebbről is meg szeretnénk szemlélni a csekély falmaradványt.

Az udvarház és a templom a 14. században bírt birtokközponti jelleggel, később a Tari család kihalása után - a 15. században - elveszítette gazdasági és politikai jelentőségét. A török hódoltság az udvarházzal sem tett kivételt. A település elnéptelenedése mellett lassú pusztulásnak indult az udvarház és a templom is. A több száz éves enyészet után nem csoda, hogy a feltárás megkezdésekor szinte alig árult el valamit az épület középkori jellegéből.

Az 1370 körül Taron született, a Rátót nemzetség Tari ágából származó Tar Lőrinc Zsigmond király kalandos életű lovagja volt. 1405-1407 között honti és nógrádi ispán, 1407-1409 között pedig pohárnokmester lett, majd 1408-tól királynéi asztalnokmester. A források 1426 után már hallgatnak róla.

A sokat utazó Zsigmond király kíséretében nem egyszer járt Nyugaton, 1415-ben elkísérte uralkodóját a konstanzi zsinatra, de már előtte 1409-1411 között megfordult Írországban is. Valószínűleg a Zsigmond környezetében megismert pokoljárásról szóló történetek hatására ekkor látogatta meg Szent Patrik purgatóriumát, azt a kéngőzös barlangot, melyet a középkori zarándokok a pokol bejáratának tekintettek.

Az itt szerzett élményeiről és látomásairól beszámolt a dublini királyi jegyző előtt, aki írásba foglalta azokat. Ezt a dokumentumot ma a British Múzeumban őrzik. De nemcsak a hivatalos beszámoló, hanem a néphagyomány is fenntartotta emlékét. 1520 körül 13 hexameteres sorból álló latin kivonat maradt fenn abból a versből, mely Tar Lőrinc pokoljárását taglalta, majd 1552 körül Tinódi Sebestyén feltehetőleg ugyanezen költeményből bevette Zsigmondról írott krónikájába Tar Lőrinc látomásainak Zsigmondra vonatkozó részeit.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy Tar Lőrinc, a település birtokosa korának művelt, tollforgató, világlátott embere, aki a latin és a görög mellett a héber nyelvet is ismerte.