Szlovák Tájház

A kiállítás egy XIX. századi parasztházban jeleníti meg egy módos szlovák parasztcsalád életét. A tisztaszobában az eredeti falfestés lett visszaállítva. A tájház legértékesebb darabjai között tartanak számon egy faragott bölcsőt, egycsuklós támlájú padot és a hímzett ködmönöket. A belső kamrában eredeti koromfestés látható.

Szarvas
A város török utáni újra telepedése 1722-ben kezdődött meg. A telepítési meghívásra Gömör, Árva, Trencsény megyékből szlovákok költöztek le ide és a korábban benépesült Békéscsabáról is áttelepült néhány szlovák család.
A különböző vidékekről származó lakosság itt vált viszonylag rövid idő alatt egységessé. Anyanyelvüket az öregek a mai napig megőrizték, műveltségükre azonban hatott a környező alföldi népi műveltség. A kulturális befogadás természetes folyamatát nagymértékben segítette Tessedik Sámuel (1742-1820) munkássága. Reformjai a gazdálkodás célszerűbbé tételéről a szövés-fonás fellendítéséig az egész paraszti életre kiterjedtek, ezért Szarvas a népi kultúrája sok vonásban eltér a környező szlovák lakosságétól.

Az épület
A tájház az oromzaton található évszám szerint 1885-ben épült. A tulajdonos Gajdos család ebben az időben a jómódú szarvasiak közé tartozott, földjük és tanyájuk volt a Sirató nevű határrészen.
Az épület a múlt század végi gazdaházak tipikus példája. E házak, köztük a Gajdos ház is vályogtéglából épületek, tetőszerkezetük a Körösön leúsztatott fából készült és általában náddal fedték be őket. Az ilyen házak szoba-konyha-szoba-belső kamra épültek, utcai homlokzatuk meglehetősen széles, mert nemcsak az első szoba, hanem a széles tornác is e homlokzat alatt rejtőzik.
A Gajdos ház udvarán külön épült istálló is állt, ide kötötték a lovakat, amikor hét végére, de piaci napokon gyakran hétközben is bejöttek a tanyáról.
Az első és hátsó szoba a pitvarból nyílik, ezt egy bolthajtás választja el a konyha hátsó részétől. A konyha hátsó része felett magasodik a szabadkémény, és itt állnak a körben a fal mellett a padkák. A szarvasi gazdaházakban a belső kamra mindig a második szobából nyílik, a külső pedig a tornácról.
A házon az építése óta sokat alakítottak. Az épület az 1900 körüli állapotnak megfelelően állítottuk vissza. A szabadkéményt, a konyhai padkákat, az első szobában a kemencét már évtizedekkel ezelőtt lebontották, ezért ezeket rekonstruálni kellett. A szobákra visszahelyeztük az eredeti ablakokat és a tornác is visszanyerte korábbi képét, faoszlopokkal és téglaburkolattal.

A berendezés
A szarvasi gazdaházaknál az első szobát általában nem használták, ez volt a tisztaszoba. A hátsó szobát lakták és innen nyílt a belső kamra. A belső kamrában a közvetlen fogyasztásra szánt ételeket tartották. A hátsó kamra a szemestakarmány tárolására szolgált és itt álltak a használaton kívüli gazdasági eszközök.
A tájház berendezése ezt a használatot mutatja. Az első szoba bútorai rangosabbak, különösen figyelemreméltók az ágyak és a karospad. A szarvasi bútorok kevésbé díszesek, mint a szlovák lakosság bútorai.
A konyha hátsó részébe nyílik a kemence szája. Ez egyik hátsó sarokban található meg a „kukta”. Ide kotorták ki a kemencéből a parazsat, és ezen főztek vasháromlábra állított cserépfazékban.
A hátsó szoba berendezése, mivel ez volt a lakószoba, kevéssé díszes. A szövőszéket is itt állították fel. A belső kamra az élelmiszerek tárolására szolgált, itt állta a szalonna, füstölt húsnemű, liszt, de ide rakták azokat a konyhai eszközöket, amelyekre nem volt minden nap szükség.
A külső kamrában elsősorban a szemesterményeket tárolták, itt állt a nagyméretű hombár, és a különféle gazdasági eszközök. A tanyáról bejövet a gazda legényfiai a külső kamrában öltöztek át, ezért itt álltak a subák és mindennapi ruhadarabok.

A belső kamrában az eredeti festés látható. A többi helyiségben ennek csak nyomait sikerült feltárni. Szarvason a virágos mennyezet és a falfestés a múlt század végén kezdett elterjedni. A tájházban az eredeti festést állítottuk vissza.

A berendezésből külön ki kell emelni a textíliákat. Szarvason a hímzett és szövött textíliáknak szinte minden változata megtalálható. A motívumkészletet nagymértékben gazdagította az, hogy Tessedik Sámuel a szarvasi kézműipar fellendítésére máshonnan szövő és hímző asszonyokat hozatott. Hatásukra sajátos ötvözete alakult ki a textilmotívumoknak, melyet jól szemléltet a tájház anyaga is.