Kirándulóhely
Cím
Sokorópátka

47.486273 N, 17.696027 E
Kapcsolat
Nincs megadva
Sokoró három dombsorból álló halomvidék.
A 22 km hosszú és 15 km széles kistáj a Kisalföldbe mélyen benyúlva, mint egy kéz három középső ujja mutat délkeletről (a Bakony teste felől) északnyugatra (Győr irányába).
A három fővonulatból és két fővölgyből álló halomvidék szigetszerűen emelkedik ki a Kisalföld síkjából, mintegy 150 méterre kimagasodva abból.
A Sokoró az elmúlt 20 évben Győr üdülő és kiránduló övezetévé vált, hiszen ehhez minden adottsága megvan.
Közel van a nagyvároshoz; a változatos táj hegyek benyomását kelti, a terület jól járható, erdeiben hétvégeken több százan fordulnak meg.
Tavasszal ibolyázni, ősszel szüretelni, télen pedig síelni és szánkózni lehet.

A 241 négyzetkilométernyi terület a földrajzi szakirodalomban Pannonhalmi-dombság néven ismert.
A harmadidőszak végén a hazánkat borító Pannon-tenger sekély vizéből változatos rétegek rakódtak le.
Az ezután következő kéregmozgások során a rétegekből árkos vetődéssel alakult ki a háromágú halomsor és köztük a fővölgyek.
A Nyugati-vonulat a szemerei Szőlőhegytől Nagydémig nyúlik, 16 km hosszan.
Gerincszintje 250-260 méteres, melyet csak a Bőtorok-völgy kereszt irányú törése szakít meg.

Bejárata fölött magasodik a Barátok-vára nevű oldal, amely a Harangozó-hegy északi fele.
A néphagyomány szerint itt állt egykor a pálosok kolostora és temploma.
A Középső-vonulat, amely 22 km hosszú, Ménfőcsanaktól Ravazdig húzódik.
A Középső-vonulat keleti oldalán a szőlőtermesztés széles sávban visszaszorította az erdőhatárt, de ettől függetlenül a halomsor erdőterülete Győrújbaráttól Bakonypéterdig zavartalan, összefüggő egységet alkot.
Ez a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet gerince.
Mindhárom vonulatot erdők borítják. A magasabb részeket cseres tölgyesek, az alacsonyabbakat akácosok.
A nádfedeles, döngölt falú, múlt századi házak, bár egyre fogyatkozva, még a Sokoró szinte minden falujában fellelhetők.
Másutt ördögcérnával benőtt partoldalak, löszszakadékok, löszpiramisok meredeznek, jelezve, hogy a tájon mindenfelé igen nagy mértékű a csapadék felszínpusztító munkája.
A meredek löszfalakban több helyen is színpompás gyurgyalagok tanyáznak.
A 4800 hektáros védett terület zöme erdő.
Mivel a halomvidéket a történelem során mindig könnyebb volt megkerülni, mint átkelni rajta, így viszonylag nagy és zavartalan erdőterületei maradtak, ahol növény- és állattani ritkaságok egyaránt fellelhetők.
A táj féltett növényszépsége pl. a leánykökörcsin.
A Sokoró állatvilága is gazdag.
A gyurgyalagokon kívül sok más madárfaj is él itt.
Meglepő, de fészkelnek a tájvédelmi körzetben fekete gólyák, hollók.
Az emlősök közül a vadmacska, a nyuszt, a menyét és az újabban jól szaporodó borz érdemel említést. Nagyon értékes a szarvas- és dámvadállomány.
A hüllők közül a rézsikló és a törékeny kuszma is fellelhető.
E nyugalmas táj turisztikai szempontból egyre ismertebbé váló települése Sokorópátka.
A mai falu területe a Szent Márton (Pannonhalmi) apátság birtoka volt.
Neve az apátsági halastavakra utaló potyka szóból származtatható.
Itt született és itt van eltemetve sokorópátkai Szabó István (1878-1938) földművelésügyi miniszter.
A falu közelében található Vadalmás nevű terület vadászházánál juthatunk el a tájvédelmi körzetbe.
A környező erdőkben, a turistautakon hosszabb túrákat is tehetünk.