Sátoraljaújhely látnivalói

Kazinczy Ferenc Múzeum

Cím Sátoraljaújhely Dózsa György utca 11. 48.397392 N, 21.657632 E
Kapcsolat Telefon: 47/322-351 Web: www.kazinczyferencmuzeum.hu
A Kazinczy Ferenc Múzeum a térség egyik tudományos és kulturális központja.
Kiállításai:

A SZÉP ÉS A JÓ
A kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2009-ben bemutatott tárlat átdolgozott változata, amelyhez 175 oldalas fényképes katalógus is rendelkezésre áll. A magyarországi reformkor, valamint az 1848-as forradalmat megelőző, előkészítő költészet és a megújult irodalmi köznyelv elképzelhetetlen Kazinczy Ferenc (1759–1831) hatása nélkül. A kiállítás arra vállalkozik, hogy az életpálya főbb állomásait áttekintve bemutassa, Kazinczy milyen irodalmi műfajokban alkotott, miként gondolkodott a művészet különböző ágairól, milyen funkciót tulajdonított nekik, és mit kívánt elérni velük a magyar művelődés fejlesztésében.
Társadalmi szerepét tekintve életét két nagy korszakra osztja a Martinovics-összeesküvésben való részvétel miatt elszenvedett hat és fél éves fogsága. Az 1794-es letartóztatása előtti felnőtt éveiben jó anyagi helyzetben, megyei és állami állásokat töltött be, folyóiratokat szerkesztett, és alkalmi nehézségek ellenére továbbra is nyitva állt előtte a hivatali karrier lehetősége. 1801-ben, kiszabadulva a börtönből, anyagi helyzete megrendült, komoly hivatal elnyerése elképzelhetetlenné vált számára, és mivel a megtorlás alatt a magyarországi sajtó jelentősen hanyatlott, korlátozódtak a publikációs lehetőségek is. Ekkor korábbi literátori kapcsolataira építve – a modern értelemben még nem intézményesült irodalmi élet keretei között – főleg kiterjedt levelezése révén igen nagy energiát fektetett abba, hogy a szépírói szerepet a polgári pályák egyik lehetséges és elfogadott foglalkozásává formálja.
Ezt a tudatosan vállalt törekvését beillesztette Magyarország kulturális felemelésének programjába, melyben az irodalom és a nyelvújítás mellett helyet kapott a hazai színjátszás, zene, festészet, könyvművészet, szobrászat, építészet, és kertművészet professzionalizálódásának elősegítése. E törekvések mélyén az a Kazinczy teljes pályáját meghatározó tézis áll, melyet 1810-ben Berzeviczy Gergelyhez írott levelében így fogalmazott meg: „a história bizonyítja, hogy ha valahol a’ Jó gyökeret vert, ott mindig a’ Szép készítette az utat.” Az idézetből kiolvasható egyrészt, hogy Kazinczy szerint a szép érvényre jutásának morális tétje van, másrészt, hogy az erkölcs nemesedéséhez a szép minden formája hozzá járul. Ezáltal válik érthetővé, hogy miért fordult érdeklődéssel és lelkesedéssel a művészet minden megnyilvánulása felé.
A kiállításon látható műtárgy-együttes – kép és szöveg együtt, Kazinczy Ferenc szemével és szavaival – a korszak kialakulóban lévő magyarországi művészetének szinte minden ágát érinti: a szépirodalmon és nyelven kívül szobrászatot, festészetet, könyvtervezést, zenét, színházat, építészetet, kertépítést, belsőépítészet, életmódot illetve a viseletet, öltözködést és a külső testi megjelenést.
A kiállítóterekben portréfestmények, szobrok, metszetek, rézmetszetes címlappal ellátott könyvek, eredeti Kazinczy-kéziratok és rajzok, Goethe két rajza, illetve empire enteriőrben elhelyezett Kazinczy-relikviák (asztala, foteljei, írókészlete), korfestő használati tárgyak (empire asztal, rajta legyező, amelyet a korona hazahozatalának emlékére készítettek), felirat-gyanánt pedig a tárgyakhoz illeszkedő szépirodalmi szövegek szerepelnek (idézetek Kazinczy költeményeiből, leveleiből, visszaemlékezéseiből, útirajzaiból, író-életrajzaiból és tanulmányaiból).
Az anyag elrendezését alapvetően az időrend, azon belül Kazinczy életútjának fontos állomásai (Késmárk, Sárospatak, Kassa, Eperjes, Pest, Bécs, Kufstein, Széphalom, Pécel, Pannonhalma), valamint a kiemelten kezelt helyszínekhez köthető művészeti területek szabják meg.
A háromtermes, közel 200 négyzetméteren megrendezett kiállítás a tárgyakon, eredeti képművészeti alkotásokon korabeli másolatokon és irodalmi szövegeken kívül – a ma embere számára szinte már az eredeti tárgyaknál is vonzóbb – multimédiás eszközöket alkalmaz. Ez hozzásegít ahhoz, hogy mind az elmélyült ismeretekre vágyó felnőttek tudásvágyát, mind az interaktivitást feltétlenül igénylő diák-látogatók kíváncsiságát ki tudja elégíteni.

ÚJHELY ÉS A NAGY HÁBORÚ
Az I. világháború centenáriumához kapcsolódóan kiállításunk a Nagy Háború eseménysorának a sátoraljaújhelyi átlagemberek, a mindennapi élet szereplői, vagyis a „nevezetes névtelenek” szempontrendszerén keresztül állított emléket. Nem csupán várostörténeti szempontból vizsgáltuk Sátoraljaújhely 1914 és 1918 közötti történetét, hanem legalább ugyanennyire kívántunk utalni arra a világra is, mely a Nagy Háborúval végérvényesen lezárult, máig ható módon új irányt kijelölve a település történetében.
Sátoraljaújhely, mint Zemplén vármegye egykori központja, megérezte a vármegye életének minden lüktetését, s tágabb vonatkozásban letükrözte az egész ország I. világháborús közéletét is. A város a háború egyik kritikus időszakában az ország legexponáltabb települése volt. Innen indult tovább egy milliós hadsereg a keleti frontra, s elsőként ide tértek vissza a sebesült és beteg katonák a harctérről. A háborús mindennapjait közvetlenül a front mögött élő város szomorúsággal és izgalommal teli életének bemutatása és feldolgozása komoly tanulságokat hordozhat országos vonatkozásban is.
A Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeum 2017-ben kezdte meg azt a nagyszabású gyűjtési, forrásfeltárási munkát, melyben társintézményeken túl civil egyesületeket, s helytörténeti kutatásokat végző magánszemélyeket is integrál. Az elmúlt év nagyobb, vásárlásokat és gyűjtési kampányokat is magában foglaló gyűjteményezési munkájának eredményeként egy jelentős és a téma feldolgozhatóságát tekintve releváns tárgyi anyag, valamint történeti forrás kerül bemutatásra. A témával foglalkozó helytörténészek kisebb számban publikált gyűjtéseire és adataira is támaszkodva, több hazai közgyűjteménnyel (a Zempléni Levéltárral, a Hadtörténeti Múzeum és Intézettel, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeummal) együttműködve valósult meg a kiállítás. Dr. Ringer István kurátori munkáját a forrásanyag feldolgozásában Komporday Levente történész segítette. Vámosi Katalin művészettörténész a kávéházi enteriőrben megjelenített Meilinger Dezső és Kövér Gyula harctéri grafikáiból létrehozott tárlat képzőművészeti kurátora, míg a látványterv és a grafikai tervezés Kovács Judit nevéhez fűződik.
Az Újhely és a Nagy Háború a korabeli város bejárására invitál minket. Az installáció megjeleníti a téma szempontjából kulcsszereppel bíró épületeket, helyszíneket: A Honvéd Laktanya, a vasútállomás, a Központi Kávéház, a harctéri betegmegfigyelő állomás, az Erzsébet Közkórház, a dohánygyári Vöröskeresztes Kórház, s a Hősök Temetője mind-mind jelentősek voltak a város – és az ország – háborús mindennapjaiban. Hirdetőoszlopokon olvashatunk kiáltványokat, felfedezhetünk elrejtett relikviákat, egy helyi fotós lencséjén keresztül szemlélhetjük a világot, küldhetünk képeslapot a vasútállomásról, beülhetünk egy kávéra a kávéházba, vagy éppen belehallgathatunk a kórházak napi feladatainak intézése ügyében folyó diskurzusba. A kiállítás az előzetes tervek szerint 2019 decemberéig tekinthető meg.

ERDŐJÁRÓK KALAUZA
A zempléni tájak nevét hallva legtöbben a Zempléni-hegység erdeire gondolunk. Ez szorosan összekapcsolódik Tokaj—Hegyalja szőlőtermő vidékével, a Vilyvitányi-ősröggel és a Hegyköz medencéjével, a Meződűlőn keresztül Hernád völgyével. A táj szerves része az alföldi Bodrogköz, amelynek folyóvizei, a Bodrog és a Tisza ezt a vidéket az északkeleti Kárpátok magashegységével kötik össze.
A zempléni tájakra látogató kirándulók néhány nap alatt próbálják bejárni a környék történelmi és kulturális emlékhelyeit, megnézni a különleges természeti értékeket. A táj sokkal gazdagabb ennél.
Az itt élők másként ismerik lakóhelyüket. Egész évben a tájban élve, a mindennapokban is élő környezetként használják a természet adta lehetőségeket. Mindez évezredes múltra tekinthet vissza. A kőkorszaki emberek felismerték az obszidián hasznosságát, a középkorban aranyat bányásztak a hegyek között. A délies lejtőkön szőlőt termesztettek, rájöttek az aszúkészítésre, a borkereskedelem pedig e vidék városait gazdagította. A környék mezőgazdasága és erdei ugyancsak fontosak voltak a virágzó polgári lét számára. A jólét pedig sokat segített abban, hogy itt magas színvonalú iskolák működjenek. Ez a táj történelmünk és kultúránk számos jeles személyiségét adta az országnak. Elég, ha a legismertebbek, II. Rákóczi Ferenc, Kazinczy Ferenc, Kossuth Lajos nevét soroljuk.
Kiállításunkban az itt élők szemszögéből szeretnénk válogatni a zempléni tájak természeti értékeiből, és azokat vendégeinknek megmutatni.
Tárlatunk négy olyan termébe hívjuk Önöket, amelyek egy helyi lakás beosztását követik.
A lakás „előszobájában” a hegyvidék tájképét leginkább meghatározó vulkáni folyamatok kőzeteit, ásványait és ősmaradványait mutatjuk be. Ezek nemcsak a korabeli települések alapját adták, hanem működő kőbányáiból ma is naponta épülnek útjaink.
A „konyha” az itt élők legnevezetesebb értéke, a szőlős és gyümölcsös kertek helyszínéül szolgál. A Tokaj—Hegyalján sok évszázadon át művelt táj ma is feltűnő. Az ember formálta vidék messziről sivár ültetvénynek látszik, ám aki benne él, rácsodálkozhat a színes vadvirágok tömegére, érezheti a kakukkfű illatát, hallhatja a rovarok és madarak hangját, láthatja mozgalmaikat.
A „fürdőszoba” emlékeztet arra, hogy nekünk is mennyire fontos elemünk a víz. A Bodrog árterének vadvizei európai szinten is páratlanul gazdagok növényekben, állatokban. A környező hegyek forrásaiból a vidék iható, tiszta vize származik, emellett a hegyi patakokban különös állatok élnek.
A „nappali” jellegéből adódóan szentélye a pihenésnek, az elmélyült gondolkodásnak, a kultúra és tudomány művelésének. A természetben az erdők azok, ahová akár csak időnként, egy-egy órára betérve is felfrissülhetünk. Az itt élő fák méretükkel és korukkal is tekintélyt parancsolnak. Rá kell jönnünk, hogy nélkülük mi sem élhetnénk sokáig. Ezek az élő közösségek, az erdők mutatják azt, hogy évszázadnyi időkre mennyire élhető a környékünk. Az erdő faanyaga, gombái és vadjai csak akkor szolgálnak nekünk és unokáinknak, ha a természet tisztaságát megőrizzük.
Kiállításunkban egy térképen megrajzolt túraútvonalat ajánlunk, amelynek során a tárlatban bemutatott értékek eredeti helyszíneit járhatják be a látogatók. Célunk: az úton ne csak nézzenek, de lássanak is!

HEGYEN-VÖLGYÖN
A Hegyen völgyön című tárlat fejezetekre bontva mutatja be a magyar természetjárás néha göröngyös, hepe-hupás történetét.
A mintegy 150 évet átívelő dokumentáció és tárgyi anyag bemutatja, hogyan lett a természetjárás úri hóbortból tömegek által kedvelt, olcsó kikapcsolódás. A tárlat Erzsébet királynő túrabotjával indít, és fotókkal, tárgyakkal szemlélteti, hogy a magas hegyek vonzereje még a korabeli körülmények között is erős volt: a Magyar Kárpát Egylet tagjaként hosszúszoknyás hölgyek, kalapos urak hódították meg a csúcsokat. Majd kisebb időugrással a következő tárló már a szervezett turizmus kialakulását taglalja tárgyakkal és történelmi adatokkal. Arra az időszakra emlékszik vissza, amikor a polgárosodó Magyarország turistái is alkalmazkodni kényszerültek a trianoni békediktátum döntéséhez, és annak ellenére is megtalálták örömüket a belföldi természetjárásban, hogy a magas hegyek már országhatáron kívül estek. Ehhez az időszakhoz kötődik a Kéktúra útvonalának 1938-as kijelölése.
Évforduló az idei év: 80 esztendeje taposta turistacsapat először a Magyarország északi tájain végighaladó, folyamatos, jelzett útvonalat. Éppen ezért a kiállítás fókuszát is „a Kék” adja. Ezt az utat járta be Burger Barna, amikor a Kékvándor fotográfiáit készítette, majd a látogatók, akik ezt a több mint 30 képet a kiállításban végignézték. Erre haladt Rockenbauer Pál a „Másfélmillió lépés Magyarországon” című ismeretterjesztő tévésorozat forgatásakor, valamint neki és csapatának köszönhetően több millió ember a képernyők előtt. Így igaz is lehet az a múzeumi legenda, hogy a „Hegyen völgyön” című tárlat júniusi megnyitóján csendes kánonban szólalt meg a műsor főcímdalaként használt moldvai csángó népdal (Indulj el egy úton), amikor a látogatók a tévésorozat forgatókönyvét felfedezték.
Kazinczy Ferenc Múzeum, Sátoraljaújhely Kazinczy Ferenc Múzeum, Sátoraljaújhely Kazinczy Ferenc Múzeum, Sátoraljaújhely