Református templom

A szájhagyomány szerint a falunknak már 1070-ben volt egyháza, ez azonban írásbeli adatokkal nem bizonyítható. Ugyancsak nem ismeretes, hogy eredetileg mikor épült a jelenlegi Sajó part közeli református templom elődje. Annyi ismert, hogy az 1332. évi plébánia összeírások szerint a falu Szent Györgyről elnevezett egyházának papja 10 garas pápai tizedet fizetett. Ebből következtethető, hogy a templom az Árpád-korban épülhetett. Ekkor még katolikus templom volt. Az 1400-as években a husziták, majd a török dúlását viselte el a falu. Az embereket leöldösték, a templomot lerombolták, felgyújtották.

A lakosság egy része elmenekült, a hegyekbe és erdőkbe bujdosott, majd később egy patak völgyben telepedett le, ahol fából iskolát és templomot építettek maguknak. A község lakossága ezen új településen 1596 körül protestánssá, reformátussá vált. Ebben az évben már református lelkész működött a faluban. A falu azonban a parókián 1784-ben keletkezett tűz miatt teljesen kiégett, és az ott élő emberek visszaköltöztek eleik lakhelyére és a lerombolt kőtemplomot 1785-86-ban felépítették.

"Minek utána a N Reformata Velezdi Szent Ekklésia mostan élő Tagjainak, Régi Eleikről maradott Isten Háza megújítatott, és az Úr Istennek tiszteletére egészben megépíttetett az 1785. és 1786. esztendőkben. Isten kegyelmességéből naponként megszaporodott lakosoknak a megújíttatott templom kisebb és szűkebb lett."

Ekkor nem a teljes régi templom épült meg. Az csak az 1802. évi bővítésnél érte el eredeti nagyságát.
A templom: torony nélküli egyhajós épület volt. Mellette különálló fatornya "elrongyolódott" és dőléssel fenyegetett, ezért 1833-ban a fatemplom nyugati homlokzatához egy 38 méter magas kőtornyot építettek, amit előbb ideiglenes tetővel láttak el. A következő 1834. évben készült el a barokk toronysisak. A megújított és kibővített templom kazettás mennyezetű volt, - égszínkékre festve, fűrészelt lécekből készített csillagokkal. Ezt a kazettás mennyezetet az 1930. évi felújításnál lebontották, és sík, vakolt mennyezettel látták el. A bejáratot is ekkor helyezték a mai helyére. A templom 9x18 méteres belső terében 450 ülőhely van.

Orgonáját Angster József építette 1897-ben, költségeit az 50 éves jubileumát ünneplő református énekkar viselte. Korábban csak harmónium volt a templomban, melyet szintén az énekkar vásárolt. Az orgona megépítése után a harmóniumot a református elemi iskola kapta meg, ez a harmónium még ma is működik. Az Úr asztala korábban diófából volt, az 1930. évi felújításkor kőből készítették el.

A jelenleg meglévő 252 kg-os harangját Heidelberger Mihály öntötte 1857-ben, a 160 kg-ost pedig Stelenhoffer Frigyes 1923-ban Sopronban.

A templom főleg a II. Világháborúban szenvedett nagy károkat: harangjait elvitték, az orgona fémsípjait kiverték, az Úr asztalát összetörték. 1945-ben a gyülekezet a háborús károkat helyreállította.A templom falazata szigetelés nélküli, közel 1 méter vastag kőfal. Környezete az idők során feltöltődött, ma két lépcsőfokkal a talajszint alatt van a padlózata.A templomi terítőket, kelyheket, kancsókat és úrvacsorai kellékeket a hívek adományozták.

A 2004. év nyarán a Sajóvelezdi Református Egyház is hálaadó Istentisztelet keretében szentelte fel a felújított ősi templomát. A több éven keresztül végzett munka során a templom kívül belül megújult. A torony és a templomhajó tetőszerkezetét felújították, új tetőhéjazattal látták el. A torony és a templomhajó külső vakolása, festése után a templom belső tere is teljesen megújult. A teljes falfelület korszerű burkolattal lett ellátva. A karzatok új faburkolatot kaptak. A régi ülőpadok újakra lettek kicserélve. Az 1897-ben épített orgona felújítása is megtörtént 2006. évben.