Vértesszentkereszti kolostorrom

Hely

Román kori építészetünk egyik emléke, lakott területtől távol, egy magaslatra épült, kb. 1146 körül. Csák Ugrin alapította.A kezdetben csak szerény épülettegyüttest a fontos egyházi méltóságokat betöltő II. Ugrin jelentősen kiépítette.A vértesszentkereszti apátok tekintélyes és befolyásos emberek lehettek, 1226 és1239 ben szerepelnek egyházjogi perekben.A XIII. század az apátság fénykora. Keleti tájolású, háromhajós, bazilikás elrendezésű, román kori,a a korai gótika hatását tükröző templom volt, amelyet nyolcszögű pillérek, bimbós, leveles oszlopfők, csúcsíves záródások jellemeztek.A kolostort vörösmárvány díszítései miatt Vöröskolostornak is nevezték.Hossza 32.5 m szélessége 16 m a kereszthajóknál 19,6 m.A XIV. századtól hanyatlani kezdett, a Csák nemzetségtől visszakerült királyi birtokba.IV. László király 1276-ban oklevelet keltezett innen, Zsigmond pedig 1393-ban nyilatkozatában támogatja a bencéseket.A XV. századtól a bencések elhagyják az apátságot, és Mátyás király kéri IV. Sixtos pápától, hogy a Domonkos-rendieké lehessen. Ők kerengőt alakítottak ki, és reneszánsz részletekkel díszítették.A török idők alatt elpusztult, valószínüleg erődnek használták. Kivonulásuk idején már rom volt. 1727-ben az Esterházyak tulajdonába kerül. A pannonhalmi főapát tiltakozása ellenére köveit, oszlopfőit, ablak és kapukeretköveit az Eszterházyak elszállították és romantikus műromokat építtettek belőlük Csákváron és Tatán.Ezek ma is láthatók, számos faragott követ a tatai múzeumban őriznek.Mára már csak néhány 8-10 m magas falmaradvány, kapuboltozat töredék maradt meg. Rekonstrukcióján évek óta dolgoznak, mostanra szép eredményeket értek el