Széchenyi István Emlékmúzeum

Hely

A Széchényiek 1677-től zálogjogon, 1711-től örökös birtokként kezelték a nagycenki birtokot. Erre a kezdeti szakaszra, a birtoknagyságon kívül nincsenek adataink. Az bizonyos, hogy Széchényi Antal generális 1741-ben már emeletes udvarházba költözött. Valószínűsíthetjük, hogy ez az épület a jelenlegi kastély helyén állt, ugyanis Franz Anton Pilgram ide tervezett barokk kastélyt az 1750-es években Antal gróf megbízásából. Ekkor készültek a kastély együttes épületei, amelyek több átépítéssel ma is állnak.

Hangsúlyos eleme az épületnek a családi címerrel díszített középrizalit, amely mögött díszterem és lépcsőház került kialakításra.
Az épület keleti szárnyában kápolnát, a nyugatiban színháztermet hoztak létre.
A barokk stílusnak megfelelően szimmetrikus franciakertet terveztek az épület elé.
Ennek szerves része volt a Barkóczy Zsuzsanna (Széchényi Antal felesége) által telepíttetett közel 3 km hosszú hársfasor, amely a mai napig látható. Végén az idők folyamán különböző épületek kaptak helyet.
Így kezdetben kilátó, majd remetelak és kápolna, végül, ez látható ma is, gróf Széchenyi Bélának és feleségének, Erdődy Hannának a síremléke.
A család és a birtokok központjává Nagycenk Széchényi Ferenc birtokossága idején vált, aki 1783-ban költözött ide.
Amellett, hogy itt helyezte el a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait képező híres gyűjteményét, jelentős építkezésbe is kezdett. Hefele Menyhért és Ringer József tervei alapján az addigi barokk jegyek eltűntek és klasszicizáló stílusú homlokzat került kialakításra, ami ma is látható.
A melléképületek (istálló, gazdasági épületek) is emeletet kaptak és részben új funkciót is. Az úgynevezett Vörös-kastély a vendégek és a személyzet elhelyezését szolgálta.
Az épület együttes végleges, mondhatjuk mai alakját Széchenyi István alakította ki.
Széchényi Ferenc három fia közül István kapta a cenki birtokot.
1834-40 között a soproni Hild Ferdinánddal végeztette az átalakítást, amely nyomán a középső, főépület mellé a nyugati szárnyon egy új kastélyrész került. Gyakorlatilag ebben az épületrészben folyt a mindennapi élet. Ide kerültek a nyugati tapasztalatok alapján a technikai vívmányok, mint például a fürdőszoba vagy a vízöblítéses WC.
István halála után fia, Béla csak kisebb átalakításokat végeztetett az épületen.
Az 1860-as években a főépület rizalitközeinek beépítésével szélesebb lett a kastély illetve a virágház öntöttvas oszlopai is elkészültek.
A parkba ekkor kerültek a ma is meglévő növényritkaságok.

A kastély életében a II. világháború hozott változást.
A bombázások során az épület súlyos károkat szenvedett, berendezésének egy része elpusztult, majd a több mint 20 éves gazdátlanság során a maradék is eltűnt.
Az állagmegóvás 1960-ban kezdődött, amikor az OMF tetőt húzott az addigra rommá lett falak fölé.
A helyreállítás a főépület rekonstrukciójával kezdődött 1969-ben.
Ebben az épületrészben nyitotta meg kapuit 1973. szeptember 21-én a Széchenyi István Emlékmúzeum, amely közel 2000 négyzetméteren, 17 teremben mutatja be a Legnagyobb Magyar életét és munkásságát.

A következő ütemben elkészült és funkciójában újjáéledt a méntelep.
A Széchenyi-szárnynak is nevezett nyugati épületrészben 1985-ben az Országos Műszaki Múzeum és a Soproni Múzeum pénzgyűjteménye kapott állandó kiállítási lehetőséget.
Az épület együttes teljes rekonstrukciója a parkkal együtt 1988-ban fejeződött be a Vörös-kastélyban kialakított szálloda megnyitásával.

1973 óta közel 4 millióan keresték fel a kastélyt.