Református templom

A madocsai református templom tornyának alsó szintjei középkoriak. Ez az alsó néhány szint gondosan faragott, jó minőségű kváderkövekből áll. A torony egykor négyzet alaprajzú lehetett, mintegy 5, 5 m-es oldalakkal, de a református templom építésekor a hajót ívesen csatlakoztatták a toronyhoz. A torony falsíkjainak a tájolása jelentősen eltér a fő égtájaktól, a keleti falsík mintegy 22 fokkal (-22°) az északi irány felé hajlik.

A lábazati vakolatréteg mintegy egy méteres leverésével a kváderkövek is megfigyelhetővé váltak. A falazat anyaga főleg fehér mészkő, de szürkés kő is sok található, sőt egy hatalmas hússzínű, a rómaik által kedvelt mészkőtömb is be van építve a nyugati oldalba. A kövek különböző méretűek. A torony falában szinte hézagmentesen illeszkednek, a hajó falában a másodlagosan beépített kövek közt már nagyobb vakolathézagok is akadnak. A torony falába az északi oldalon a református templom építésekor ajtót vágtak.

A lábazat tanúsága szerint a református templom falaihoz is felhasználták a románkori köveket. A templom környékén található felszíni formák alapján valószínű, hogy a torony a kéttornyú apátság északi tornya lehetett.
A középkori templom hajója a mai templom mögötti házsor felé nyúlt.
Itt a hatvanas években vízvezeték ásása során középkori sírt találtak.
A toronytól északra, a mai akácos téren állhatott a falu kisebb temploma, aminek romjait még Rómer Flóris is látta a 19.sz végén. A másodlagosan beépített kövek közt a toronytól balra, közvetlenül a földfelszín felett találunk egy palmettás motívumot tartalmazót, ami stílusában a XII. századi pécsi és fehérvári építkezésekhez köthető. A faragott kő nyilvánvalóan egy befejezetlen díszítőfaragvány töredéke.