Városháza
Cím
Kőszeg

47.388076 N, 16.545753 E
Kapcsolat
Nincs megadva
A Városháza Magyarországon talán az egyetlen olyan középület, amely létrejöttétől a mai napig megőrizte eredeti rendeltetését.

A Stadthaus vagy szenátusház az 1328-1876 között széles önkormányzati jogokkal rendelkező város helyi kormányzati épülete volt, amely a közigazgatás 1876-os reformjától 1949-ig a polgármesteri hivataloknak is helyet adott.
Mint a város mindenkori közéletének központja, szerencsésen kapcsolódott az egykori főtér, a belső piactér (ma Jurisics tér) életéhez.
Meglepően közel állt a város legforgalmasabb áteresztő kapujához, az Alsó kapuhoz.
Ebben az épületben zajlott az önkormányzati élet sokfélesége: az igazgatás és gazdálkodás, a büntető és polgári perek, az ítélet- és szabályalkotás, de az országgyűlési követek és deputációk kiküldésének ceremóniája, sőt a törvényhirdetés is.
Az épület mai homlokzata az 1710. évi nagy tűzvész után alakult ki.
A sávos képzésű földszintet az emelettől erőteljes övpárkány választja el.
Ezt az egyszerű keretezésű emeleti könyöklővel és szemöldökpárkánnyal kiképzett ablakok kötik össze a tagozott, széles főpárkánnyal.
Felette az egész homlokzatot erőteljes párkánnyal záruló, nyílásokkal áttört attikafal koronázza.
Mögötte húzódik a védelmi célokat is szolgáló ároktető.


Az emeleti ablakok között elliptikus mezőkben három címer és két, alakos falkép látható.
A címereket 1712-ben festették, a szenátus soproni mestert bízott meg a feladattal.
Balról a legszélső a Jurisics család címere.

A középső címer, a harmadik számú falkép a történelmi Magyarország kiscímere: a pajzs felett a szent koronával.
Az ötödik falkép Kőszeg történeti városcímere, amelyet 1446-ban kapott III. Frigyes német-római királytól.
A címerpajzsot ormos mellvédű városfal, bástyatorony, arany királyi korona, vörös színű toronysisak és egy-egy felhúzott rácsozatú városkapu ékesíti.
A búzakék címermezőt barokk damaszkozás díszíti.

A címerek és az alakos falképek tojásdad falkerete festett felírásos volt, de csak az utolsó őrizte meg ezeknek a szövegeknek a töredékét.

A második és negyedik számú falkép későbbi (1943-1944) alkotás.
Eredetileg nem ez, hanem az osztrák császári címer eleme, a kétfejű sas volt az ábrázolási téma.
A Patrona Hungariae, azaz Magyarország Nagyasszonya a gyermek Jézussal témájú kép balról a második, míg a negyedik I. (Szent) István királyt ábrázolja teljes uralkodói díszben.
Festője a szombathelyi Radnóti Kovács Árpád volt.


Töredékesen maradt fenn az ablakok szemöldökpárkánya közt futó, festett feliratos szalag is.
A magyar kiscímer feletti latin nyelvű időmértékes verssor disztichonja a következő: PaCe VIrent CoLLes CrVX fVLget LenIter aMnes (Békében virulnak a hegyek, a kereszt szelíden csillog a patakokon).
Az első sor római számértékű, arany színű, kiemelt betűi 1527-et adnak ki.
Ehhez hozzá kell adni a kronosztichon alsó sorában fennmaradt további betűszámokat: ICIV IVX XIIVI, azaz 141-et, ami azt jelenti, hogy a felírás 1668-ban keletkezett - ez pedig megegyezik a Sgraffitós-ház festett feliratának évével.
Sajnos ilyen töredékesen nem eléggé pontos az évszám-rekonstrukció.
A városcímer feletti latin szöveg még töredékesebb, csak a pestis szót lehet egyértelműen kiolvasni.
Magára a disztichonra kellene bukkanni ahhoz, hogy helyre lehessen állítani az egész szöveget.
Azonban ezek a töredékes részletek is arról tanúskodnak, hogy a városháza homlokzata valaha sokkal díszesebb volt a mainál.

Forrás: Dr Bariska István, Németh Adél: Kőszeg