Törpe vízerőmű

A Hernád kedvező lehetőséget kínál vízerőművek építésére. 1903-ban és 1906-ban két erőművet is létesítettek a folyón, s már ekkor felvetődik a folytatás lehetősége. Noha a kesznyéteni építkezések terve és engedélyokirata 1931-re elkészült, a világgazdasági válság miatt nem indult meg a beruházás. Bár a földmunkák 1938-ban elkezdődtek, a végleges engedélyt az átdolgozott tervek alapján 1940-ben kapta meg az 1945-ben beüzemelt létesítmény. Amikor elkészült, akkor az ország legmodernebb és legnagyobb erőműve volt, ma sokan ipari műemlékké nyilvánítását fontolgatják.

A vízerőmű meglévő természetes terepadottságot hasznosít. A Hernád a Sajóba torkolása előtt délnyugatra kanyarodva megkerül egy lapos dombhátat, amely Hernádnémetitől délre húzódik. A dombhát gerincén vezetett felvíz-csatorna segítségével terelték Bőcsnél az ősmederből a folyó vízhozamának nagyobbik részét a kesznyéteni vízerőtelephez és a Sajóba továbbvezető 2,5 km hosszú alvíz-csatornába. Az ősmeder 500 l vizet kap vissza másodpercenként. A 7,3 km hosszú felvíz-csatornára telepített Kesznyéteni Vízerőműnél 13,8 m hasznos esést lehetett elérni.

Ugyanazt a megoldást alkalmazták tehát, amit később a sok vitát kiváltott bős-nagymarosi erőműrendszernél terveztek a Dunára. Mégse jutott eszébe senkinek sem, hogy elméleti konstrukciók helyett a valóságban, egy több mint 50 éve üzemelő modellen tanulmányozza kicsiben a folyóelterelés korántsem katasztrofális környezeti hatásait.

Az erőművet Sabathiel Richárd budapesti műegyetemi tanár tervezte, az építést Koltay Benő főmérnök vezette. Először a hidak készültek el szárazon, aztán a kubikusok kihordták alóluk a földet. A csatornák után következett maga az erőtelep, amivel különösen nehézen haladtak az állandóan feltörő talajvíz miatt. A helyi hagyomány szerint 13 forrásra építették az erőművet. Az biztos, hogy a vízzel állandó problémák voltak, ezért az alapozást 1948-ban Galli László tervei alapján megerősítették, s azóta stabilan állja a vizek rohamát.

A berendezéseket, a két, egyenként 2,2 megawatt teljesítményű, függőleges tengelyű Kaplan turbinát a hozzá tartozó generátorral a Ganz gépgyár szállította. A szabályozórendszer svájci, minden egyéb magyar termék volt, a magyar munkát dicséri.

Az 1944 végére elkészült erőmű üzembe helyezése közben vonult át a front a térségben. Katonai parancsra az induláshoz feltöltött üzemvíz-csatornát úgy kellett a két turbinán keresztül leüríteni, hogy azok előkészítése még nem fejeződött be. Hiába támasztották ki a gépeket gerendákkal, az 1-es számú a köteleket elszaggatta, s az olajozatlanul megfutott gépnek elgörbültek a tengelyei, kiolvadtak a csapágyai. A tengelyeket kiegyengették, s bár többször visszagörbültek, ma is ezekkel működik az erőmű.

Az üzembe helyezés óta megbízhatóan termel. A vízhozamtól függően 13-14 millió kilowattóra villamos energiát állít elő évente, csapadékosabb időszakban 18 millió kilowattóra teljesítményre is képes. Az építésekor csak a diósgyőri vasgyárhoz kapcsolódó erőmű ma az országos villamos hálózathoz csatlakozik. Részesedése az ország energiaellátásából megközelítőleg 0,01 %. Az első 50 évben a turbinák 23 milliárd köbméter vizet dolgoztak fel, a becsült termelés mintegy 670 millió kilowattóra, amit 220 ezer üzemóra alatt teljesítettek.

A kesznyéteni vízerőműnek eddig öt gazdát kellett kiszolgálnia, csak néhány éve működik önálló egységként. Az építtető, a diósgyőri vasgyár után a Borsodi Hőerőműhöz csatolták, később a Tiszalöki Vízerőműhöz, majd a Tiszai Erőmű Rt-hez tartozott. Jelenlegi működtetője a privatizált Hernádvíz Kft.

Az eltelt évtizedek alatt az erőmű hozzánőtt a faluhoz. Átlagosan 25 főnek biztosított munkát (az építést nem számítva), akiknek csak egy része kesznyéteni, de így is valóságos erőműves dinasztiák születtek a községben. A helyi és környékbeli szakemberek Berg József, majd ifj. Fekete Barna vezetésével működtették gond nélkül - s reméljük, működtetik ezután is sokáig - az ország javára Kesznyéten büszkeségét, a vízerőművet.