Római katolikus templom
Cím
Kemenessömjén

47.292631 N, 17.128823 E
Kapcsolat
Nincs megadva
Mint a legtöbb magyar faluban, Kemenessömjénben is a legrégebbi épület a templom.
Keletkezésének pontos dátumát nem ismerjük.
A Kisboldogasszonynak szentelt templom első írásos említése 1339-ből való.
Száz év múlva, 1439. augusztus 8.-án így szól róla a forrás: IV. Jenő pápa Firenzében Osth László kérvényére a semjéni Szűz Mária tiszteletére épült templom hívei számára búcsút engedélyezett.
Feltehető, hogy plébániatemplom volt a reformációig, és Mihályfa is hozzátartozott.

1550-ben még katolikus plébánia, de a reformáció során az evangélikusok kapták meg.
Ebben az időben szinte az egész Kemenesalja, így Sömjén is az új hitre tért át.
Az ezt követő időkben a templom pusztulásnak indult, és csaknem 150 éven keresztül romlott az állaga, mígnem egy 1698-ban keltezett leírás már csak falak omladékát, romos sekrestyét és a templom körüli elhanyagolt temetőt említi.

Az időközben rendbehozott templom 1732-ben, az ellenreformáció során fegyveres erőszakkal került vissza a katolikusokhoz.
1732. június 3-án, pünkösd harmadik napján Maratskó Anzelm prépost vezetésével érkezett a templomfoglaló bizottság, akiket miután Mihályfáról a lakosság elűzött, Sömjén felé vették az irányt.
A falu népe, az időközben ideérkezett mihályfaiak segítségével, botokkal, fejszékkel, kapákkal felfegyverkezve várta a bizottságot, akik kénytelenek voltak eredménytelenül távozni.
Azonban hiába volt a hívek ellenállása, augusztus 20-án fegyveres erőszakkal foglalták vissza a templomot, csakúgy, mint egész Kemenesalján.

1755-ben tatarozták az épületet, erre egy évszámos felirat is utal a szentély keleti sarkán.
1785-96-ban Szily püspök segítségével javításokat végeztek.
Ebben az évben festi meg Dorfmeister István a Szűz Mária születését ábrázoló oltárképet is.
A sekrestye 1792-ben készül, míg a mai homlokzatát 1892-ben kapja a templom.
Eredetileg két harangja volt, azonban az egyiket a II. világháborúban elvitték, a jelenleg is használt harang 1938-ból származik.

1973-ban régészeti kutatásokat végeztek a templomban, ami bizonyította középkori eredetét, annak ellenére, hogy szentélyét nem kelet felé tájolták, amely pedig a középkori templomoknál követelmény volt.

Az épület homlokzata dísztelen, barokk ablakai félkörívesek, a sekrestyén lévő ablakok és a torony alatti bejárat egyenes záródású.
A torony alsó részén a köpenyfal lábazatszerűen veszi körül az emeleti toronytestet, a bejárati oldalon timpanonszerű párkánymegoldással.
A harangok szintjén a toronyban négy félköríves ablak, felette órahely.
A főpárkány mind a négy oldalán háromszögű oromzatból nő ki a nyolcszögű gúlasisak.
A templomban két négyzetes pilléren tömören falazott mellvédű orgonakarzat van, a hajó és szentély csehsüvegekkel fedett, a hevederek barokk tagolású falpillérekre támaszkodnak.
A padok népies barokk részletképzésűek, a szószék - hangvetőjén Mózessel és vázákkal - copf stílusú alkotás.