Római katolikus templom

Az 1763. évi egyházlátogatás idején még csak a főoltár állt, a mellékoltárok még nem voltak készen. A főoltár előtt üvegből készült öröklámpa égett. Az 1778. évi egyházmegyei látogatás idején már a mellékoltárok is készen voltak: az egyiket Szent Nothburga, a másikat Szent Vince tiszteletére szentelték fel. 1830 körül új oltárok kerültek a templomba. A főoltárt Szent Anna képe díszítette, a mellékoltárokat pedig Szent Flórián és Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel.

Majdnem huszonkét év elteltével került sor a mellékoltárok renoválására, az akkori templombelső restaurálása kapcsán. Ettől kezdve azonban az 1910-es évekig hallgatnak a források az isztiméri oltárokról. Stermeczky Vince plébános 1912. november 21-én tervet terjesztett az egyházi hatóság elé új főoltár építésére, melyet végül Schmidt Ferenc budapesti oltárépítő készített el. A neoromán oltárt lucfenyőből faragták, oszlopait márványozták, s díszleteit arannyal vonták be. Az oldalszárnyakon fából faragott, életszerűen színezett, 45 cm magas angyalok térdelnek. Az oltárképet, mely Szent Annát ülő helyzetben ábrázolta, Udvary Géza festőművész készítette. Az oltár a hívek adományából, a kép pedig Werger István és felesége bőkezűsége által készülhetett el.

Két évvel az oltárépítés után kicserélték az oltár régi, korhadt gyertyatartóit tíz új bronz gyertyatartóra. A mellékoltár díszítésére 1934-ben került sor a templom kifestése alkalmával, majd ezeket 1937-ben az ajándékba kapott Szent József és Szent Teréz szobrokkal ékesítették.

A templom orgonája egykorú volt a főoltárral, már az 1763. évi canonica visitatio (egyházlátogatás) is említi a négy változatú hangszert, amelyet Verianus kapucinus atya segítségével szereztek be. Az 1779-es tűzvész elpusztította az orgonát is. Az 1805. évi egyházlátogatási okmányban leírt hangszer már új, nyolc változatú, pedálos orgona, melyet az 1811-es földrengés tett tönkre. Az 1810-1820-as években nem volt orgonája a falunak, és nem tudjuk, mikor szerezték be a következőt. Először az 1839. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv tesz róla említést. Ezután csak 1924-ben vásárolnak új hangszert: a Rieger Ottó cég II. számú 11 változatú orgonája ez.

Isztimérnek eleinte még nem volt keresztkútja, hiszen az 1763. évi jegyzőkönyv nem említi. Első ízben 1778-ban szól róla a székesfehérvári egyházmegyei kánoni látogatás: rézből készült edény volt. Ezután az 1868. évi canonica visitatio ír róla: kőből van, réz födéllel. 1934-ben pedig, a templomfestés alkalmával Kuczka Mihály festőművész márványozta.

1763-ban gyóntatószék még nem állt a templomban; a szószék és a padok akkor készültek. 1799-ben már egyik sem hiányzik. A XIX. század eleji földrengés után romos állapotba került a szószék. A gyóntatószék sorsáról ekkor nincs adat, azonban 1805-ben még állt. 1868 táján pedig két gyóntatószék és 30 pad volt a templomban. Az 1934. évi restaurálás során újrafestették a padokat, s a szószéket barokkosan márványozták.