Római katolikus templom

A községben 1171-ben premontrei apátságot alapítottak. Ez 1436-ban elnéptelenedett, de néhány fala még 1797-ben is állt. Helye ma nem ismert.
Az apátság birtokait a jezsuiták kapták meg, akik felépítették a mai kis templom elődjét. Ezt 1788-ban felújították, majd a Historia Domus szerint 1804-ben újjáépítették. 1920-ban leégett, akkor tornyát is fel kellett újítani.

A templom egyhajós, megközelítően keletelt, előreugró homlokzati toronnyal épült.
Tornyát fő-, öv- és órapárkány tagolja, barokk sisak fedi, ferde falsíkok találhatók a hajószentély csatlakozásánál.

A szentély egyenes záródású, erőteljes saroklekerekítéssel. Ablakai füles, záróköves, szegmentíves kőkerettel vannak ellátva, ajtajai is szegmentívesek.
A templom síkmennyezetű, padlója négyzetes téglákkal van burkolva.
Falait hossz- és keresztirányban vonóvasak merevítik, a szentélyt kívülről is vaspántok veszik körül.

A toronycsarnokban Szt. Alajos rokokó keretes képe függ, részben szétbontott neogót oltára helyett igen modern felfogású oltár készült.