Vidrafű tanösvény
Cím
Csákvár
külterület
47.393782 N, 18.485084 E

Kapcsolat
Telefon: 22/354-420
E-mail nincs megadva
 
 
A 13,5 km hosszú Vidrafű tanösvényen végigsétálva a Zámolyi-medencében hajdan megtalálható tó- és lápvilág rejtelmes növény- és állatvilágát, valamint az egykori tómeder folyamatos feltöltődését jelző növénytársulások fejlődését – melyet szukcessziónak nevezünk – ismerhetjük meg közelebbről. A Császár-víz által kettészelt Csíkvarsai-rét a medence egyik legérdekesebb területe, amely az ősi magyar puszták, lápok egykor honos halászati eszközéről, a réti csík fogására szolgáló varsáról kapta a nevét. A tanösvény névadója a vizes élőhelyet kedvelő, tavasszal nyíló, tündérszép fehér virágú, védett növény, a vidrafű. A jégkorszak végén (mintegy tízezer évvel ezelőtt) a Zámolyi-medence területe megsüllyedt, és a mainál sokkal nagyobb vízbőség következtében gyorsan megtelt vízzel. E természetes víztározó tudatos hasznosítására már a rómaiak – vélhetően a hajózhatóság fenntartása érdekében – erőfeszítéseket tettek. A tó vízszintjének állandósítása céljából Kőhányáspusztánál gátat emeltek. Az egykori műtárgy maradványai máig fennmaradtak, a nagy tó azonban mégiscsak eltűnt. Honfoglaló őseink a tó helyén már csak sekély vizű mocsarat találtak. Az átjárhatatlan mocsárvilág a háborúk idején igen fontos szerepet töltött be, mivel feljegyzések szerint a Császár- és a Gaja-patak vizének elengedésével tették megközelíthetetlenné Székesfehérvárt. Az ősi tó eltűnésében azonban nem az emberi tevékenység játszotta a fő szerepet, hanem a Természet törvényszerűségei. A Pannon-tenger pusztulása közben ugyanis apró, sekély tavak keletkeztek, melyek gyorsan feltöltődtek üledékkel. A hamar felmelegedő vizekben bőségesen állt rendelkezésre a napsugárzásból származó energia, melynek segítségével nagy mennyiségű szerves anyag keletkezett. Ezáltal nem csak a parti zóna, hanem szinte az egész tómedence betelepülhetett vízi növényekkel. A Csíkvarsai-rét egyes helyszínein jól bemutatható az egykori tómeder egymást követő növénytársulásainak fejlődése. Az első helyszínt a mélyebb vizek, illetve egészen sekély tó esetében eleinte maga a teljes tómedence jelentik. Itt az állóvíz alatti, különféle moszatfajokból álló növényvilág szaporodik el, jelentősen megnövelve a tó szervesanyag-tartalmát. A második helyszín a 2 méternél sekélyebb vizeké, ahol a legmélyebb pontokon alámerülő és úszólevelű hínárfélék, valamint az ősi vízi állatvilág jellegzetes halfajai – a réti csík és a lápi póc – találhatóak. A puhafás ligeterdő, majd ezután a keményfás szálerdő jelzi a tó feltöltődésének utolsó állapotát. A folyamat a part felől a tó belseje felé halad, a nyílt vizes területek csökkenésének arányában egyre gyorsabban. Amint az egymást követő növénytársulások változása elérte a földrajzi adottságoknak megfelelő záró állapotot, onnan egy másik törvényszerűség, az erdők saját szabályozórendszere lesz az, mely e tartós állapotot fenntartja. A rét legősibb képet mutató része az Ülőkút, mely nevét az itt fakadó forrásokról kapta. Jellegzetes madárfaja a zsombékokon fészkelő sárszalonka. Az odvasodó füzek kuviknak, macskabagolynak, búbos bankának, szürke légykapónak biztosítanak fészkelő helyet. Érintetlen növényvilágának képviselője a gyapjúsás, valamint az orchideafélék két faja: a hússzínű ujjaskosbor és a mocsári kosbor. A pallósori állomás környékének egyik érdekes látványa a nagy zsombéksás. A nádas alját üde mohapárna borítja, s ezek felett a nádlevéllel összefont nádszálak nádi tücsökmadárnak és cserregő nádiposzátának adnak fészkelő helyet. A tanösvény a kőriseshez érve a tó feltöltődésének utolsó szakaszát mutatja be. Kedvelt élőhelye ez a berki tücsökmadárnak, harkálynak, poszátáknak. A láperdőhöz érve nyíltabb, fűzbokrokban gazdag élőhely található, amely tövisszúró gébicsnek, erdei pintynek ad otthont. Érdemes felmenni a madárlesre, ahonnét jó rálátás nyílik a rétre és a fasorra, mely a sasok, sólymok pihenő, valamint a gólyák éjszakázó helye. A vizes terület több milliónyi, tavaszi és kora nyári estéken csodálatos „koncertet" adó békának nyújt élőhelyet. A Csíkvarsai-rét legérdekesebb része a Vidrafű-láp, melyet egy állandó forrás alulról felfelé áramló vize hozott létre, és táplálja mind a mai napig. Áprilisban-májusban itt nyílik a vidrafű, pompás látványt nyújtva a háromkaréjú, fényes zöld levelek ölelésében fürtben nyíló apró, fehérszínű, rojtos pártacimpájú virágaival. A rét jellemző fészkelő madara a bíbic, a piroslábú cankó és a nagy goda. A kifolyónál májusban-júniusban virít a fátyolos nőszirom lila virága, valamint az apró zsombékon alig észrevehető lápi nyúlfarkfű. A mocsárrétektől távolabb, a szárazabb jellegű helyeket választja fészkelésre a nagy póling. A tanösvény egyik állomása a hajdani katona tulajdonosáról elnevezett Százados-tanya. Az itt található mintagazdaság központjaként szolgáló istálló a szürkemarha-gulya téli szálláshelye. Az állattartóhelyek, istállók kedvelt búvóhelyei a kuvik és házi macska fő táplálékát képező házi egérnek és vándorpatkánynak.
Szerkesztőségi ajánlat
Vizsolyi Biblia Látogatóközpont (Mantskovit Bálint Nyomtatástörténeti Múzeum)
Vizsoly
Árpád-kori Műemlék Templom
Füzér Vára
Füzér
A Füzéri Várhegy 2008-ban elnyerte Magyarország természeti csodája címet

Almásy-kastély
Gyula
A 21. századi interaktív technika segítségével a felfedezés élményét kínálja a kiállítás a látogatónak

Kiemelt szállás ajánlatok
Kőkapu Vadászkastély és Hotel
Nagyhuta
Ha szeretnék kipihenni a hétköznapok fáradalmait, a város zaját, válasszák a Zempléni-hegység szívében, nyugodt, csendes helyen található Kőkapu Vadászkastély és Hotelt.
Szarvas Panzió
Erdőbénye
Gyalogtúrák, kerékpáros utak történelmi várak, halban és vadban gazdag vizek és erdők, borturizmus, kulturális és gasztronómiai rendezvények kínálnak sokszínű programot az idelátogatóknak.
Kata Apartman Vendégszállás
Jászberény
A szállás cégeknek, magánszemélyeknek, kirándulni, pihenni vágyóknak rövid hétvégére, akár 1-éjszakára is rendelkezésre áll.