Római katolikus templom

A bélapátfalvai országútról is látható a négyszáz lelkes falun kívül, a dombtetőn álló kis kőtemplom.

Tizennégy méter hosszú hajójának keleti oldalához kétméteres oldalhosszúságú, a tízszög felével záródó, szabálytalan szentély kapcsolódik. Sarkai támpillér nélküliek, ám a nyugati oromfal két szegletét jókora harántpillérek támasztják. A déli oldal sima faltükrében két tölcsérablak, fölöttük faragott koronapárkány bizonyítja a templom eredeti, XII. századi keletkezését. A 22, másodlagosan sorba illesztett kváderkőbe egyforma, lépcsős szegélyű félköríveket mélyített a kőfaragó, a fríz egy darabja az északi falhálóban látható.

A két ablak között egy különös, nagyméretű kőlap vonja magára figyelmünket, rajta kétarasznyi szabályos lyukkal. A támpilléres nyugati fal tengelyében nyílik az egyenes szemöldökű, kőkeretes kapu, fölötte faragott ereszpárkánnyal. A padlás szintjén is tölcsérbélletű ablak látható; az oromzat fölött kis ácsolt huszártorony ül.

A török időkben elnéptelenedett falu templomát 1736-ban a bélapátfalvai ciszterci monostor köveinek felhasználásával építtette újjá az általa összekéregetett pénzen Baranyai István remete 1734-ben. Ekkor készült északi sekrestyéje, bádogsisakos fatornyocskája és barokk berendezése is.

Története:
Bükkszentmárton település a 14. század elején még Felbél néven szerepelt, hiszen a Bél nemzetség birtokterületéhez tartozott. Később a Szent Márton tiszteletére épült templomáról Bélszentmártonnak keresztelték át a falut. A templom a 12. században épült, amit 1554-ben a törökök elpusztítottak, csak 1736-ban építette újjá Baranyai István, a környéken élő remete, az általa összekéregetett pénzen, a középkori kövek, és a bélapátfalvai ciszterci monostor köveinek felhasználásával. Azóta többször is felújították. Jelenleg a templombelső nem látogatható.

Megközelítés:
Bükkszentmárton település felé a jobb oldalon, a dombtetőn áll.