A török hódoltság után - 270 évvel ezelőtt - 1715-ben a falut Báró Száraz György hétszemélyes táblabíró kapta adományba. Ezen épület, ha romosan is, a Rácz csapatok által felégetve, de már fenn állott, ugyanis Szentandrás uradalmi központ volt a Hunyadiak birtoka, amely egész Arad vármegyéig terjedt.
A kastélyt ekkor kijavították, de az 1735-ös Vértessy parasztfelkelés előtt a kegyetlen uradalmi bérlő, Tolnay István magtárát felújították és ekkor feltehetően a kastélyt is kifosztották.
1735 után Báró Dezséry Rudnyánszky József beházasodás útján lett a falu egyik földesura (felesége Száraz Júlia volt).
Rudnyánszky az épületet felújította, de ő a nagytétényi kastélyába költözött, melyet még apósa Száraz György épített a XVIII. század elején (ma bútormúzeum).
Fia Rudnyánszky II. József azonban az 1700-as évek végén már itt lakott Szentandráson ebben az épületben.
Egy másik verzió szerint, a copf stílusú épület mai alakját az 1800-as évek elején kapta.
Tervezője és kivitelezője Fischer Ágoston volt.
Ha ez az utóbbi állítás igaz a kúria építésével kapcsolatban - amit véglegesen kideríteni nem könnyű -, úgy ez az épület, amit ma láthatunk, nem lehet Hunyadi Kastély, pedig igen sok idős szentandrási ember emlékeiben így él.