Bátonyterenye látnivalói
Palóc Tájház
Cím
Bátonyterenye
Kisterenye, Árpád u. 1.
48.008227 N, 19.835470 E
Kapcsolat
Nincs megadva elérhetőség
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még nem érkezett hozzászólás.
Az 1860 előtti időkből származó hagyatéki leltárak szerint a házak berendezései elég szegényesek. Általában egy asztal, egy - két lóca a bútor. Hiányzik a felsorolásból a szék és az ágy. Egy esetben volt a leltárban „derékalj.” A házak berendezéséhez tartozott általában egy „rocska”, egy "káposztás hordó" és a szuszék.
Szeder Fábián, a Csábról származó szerzetes 1819-ben a Tudományos Gyüjtemény pályázatára dolgozatot írt a palócokról: "Az erdősebb helyeken fából vannak minden épületeik elkészítve.A házakat szélesre faragott gerendákból rakják öszve, egyiknek a végét a másikéval keresztbetévén és összeeresztvén, úgy hogy a ház külső szegletein a két oldalról kiálló gerendavégek kettős lajtorját formálnak. Az így elkészült házfalak bévül, és többnyire kívül is a mint lehet a sárral való tapasztás által meg egyenesítetnek és agyaggal némelykor mésszel is kifejérítetnek . Így készülnek egyéb gazdaságbeli épületeik is ."Ezt a típust területünkön csak gazdasági épületek, pl. ólak őrizték meg. Az itt leírt, egymásra rakott, végükön csapolással összefogott gerendákból készült falú mellett volt más formája is a faháznak - a rovott, vagy zsilipelt falú. Ennél az épület alapját képező vaskos talpfákba gerendákat állítottak, majd ezek függőleges vájataiba - az ácsolt ládák mintájára- felülről beeresztett pallókból képezték ki a ház falát, amit még sárral be is tapasztottak. A tető ősi, ágasfás szelemenes szerkezetű.
A 18. századtól elterjed a vályog, mint falazó anyag, de általánossá csak a 19. században válik. Az égetett tégla pedig csak a 18. sz. végén jelenik meg a népi építészetben, széles körben viszont csak a II. világháború után lesz használatos. Követ építőanyagként csak ott használtak, ahol közvetlen közelben volt kőbánya. Ezzel szemben még a 20. században is használták a legősibb falazási módokat. Ipolykérben például 1921-ben is építettek földből készült, ún. vert falú házakat, melyekben még ma is laknak. Ezek ugyanúgy készültek, mint a László Gyula által feltárt 9-10 századi Csongrád megyei házak. A technológiára így emlékeztek a kériek l987-ben: "Úgy csinálták, hogy deszkát raktak, oszt akkor a deszkák közé beöntözték a fődet, meg pelyvát, meg szőlővinegét, oszt akkor olyan bunkók vótak csinálva, oszt akkor aztat úgy verték a bunkókkal be, oszt úgy épült fel a ház. Ezt hítták verett falnak“ - mesélte egy l920-ban született asszony.
Az épület. – helyileg Kisterenye egyik legrégibb településrészén - a „Kacsavégben” található. Hivatalos nevén az Árpád utcában, közvetlenül a Kastély-park mellett. Az utcaszerkezet a vasúti átjárótól a Nagy-pincékig, illetve a templomhoz vezető úttal az 1692 utáni újratelepüléskor minden bizonnyal a korábbi Egyházasterenye település utcáinak nyomvonalát követte. A kastélypark megnagyobbítása (1867 után) alkalmával a korábban erre vezető utat lezárták és helyette - a Vasút út érintésével - meg kellett kerülni a park területét, ha az északra lévő földeket fel kellett keresniük.
Az épület valószínű a 19. sz. második felében épülhetett, amiről az 1868-ban készült tagosítási térkép ábrázolása tanúskodik. Az utcafrontra rövidebb véggel fekvő ház három- osztatú: tiszta-szoba, konyha, hátsó szoba. Ehhez jött a folytatásban a gangról nyíló külön kamra. Az épület udvari része tornáccal „gang”-gal volt ellátva. Nyeregtetős, utcai oromfala fából készült, díszített. Oromfala deszkából készült. rajta két kör alakú lukkal és padlásfeljáróval.
Kis közzel a ház végébe épült az istálló, aminek belső végét derékszögben zárta le a (szárnyas)pajta, melynek közel fele már megsemmisült. A gémeskút sem hiányzott az itatáshoz, házi vízszükséglet kielégítéséhez.
A Házzal szemközt voltak a kisebb állatok óljai, és a füstölő.