Meglehetősen egységes vegetációt mutató terület.
A lankás déli lejtőn nagy kiterjedésű tipikus fajösszetételű cseres tölgyes állományt találunk.
A középkorú erdő, főként a terület Ny-i részén helyenként jelenleg kissé túlritkított, így nem ritkák az igen sűrű cserjeszint miatt a szinte áthatolhatatlan sűrűségű részek. Legjellemzőbb cserjéi a mezei juhar (Acer campestre), a fagyal (Ligustrum vulgare), az ostorménfa (Viburnum lantana), a húsos som (Cornus mas) és a sóskaborbolya (Berberis vulgaris).
A gyepszintben néhány védett faj (bíboros kosbor, fehér madársisak, nagyezerjófű, pázsitos nőszirom) is előkerült.
A hegytetők környékén és a terület K-i részén mészkedvelő tölgyesek vannak.
E társulás cserjeszintjében az ostorménfát (Viburnum lantana), a varjútövis bengét (Rhamnus catharticus), a pukkanó dudafürtöt (Colutea arborescens), és a cserszömörcét (Cotinus coggygria) kell kiemelnünk.
Nagy tömegben fordul elő védett cserjefajunk a bokros koronafürt (Coronilla emerus) is.
Tavasszal a kis apollólepke is szép számmal repked az erdei tisztásokon.